Punkció

Tegnap reggel 7:30-ra értünk a BMC-be. Második voltam a műtőben Tanár Úrnál.
Nagyon izgultam, mint először is, bár akkor azt mondta az aneszteziológus, hogy olyan vagyok, mint aki a kivégzésére jött. Most sokkal kevésbé voltam feszült odabent. Nagyon kedves volt mindenki.
Most először fordult elő, hogy kétszer kellett kanült szúrni, mert a szokásos helyen túl vékonynak bizonyult a vénám. Mondták, hogy fájni fog a második szúrás, mert olyan hülye helyen van az az ér, de nem volt vészes :)
Az első viszont egy 3x5 cm-es fekete folttá változott mára, pedig nagyon borogattuk tegnap. De ez legyen a legnagyobb gondunk :)
Teljesen ébren voltam még, mikor Konc Tanár Úr a műtőbe ért, megnéztük a tüsziket, és örömmel nyugtáztuk, hogy még megvannak! :)
Utána kezdett lassan elhomályosodni a kép...
Mire a szobába értük, teljesen magamnál voltam. Egy dolog esett ki, hogy vérnyomást mértek :)

1 órával később jött Kanyó Doktornő, és hozta a híreket, hogy 7 kis manócskánk van :)
Kb fél óra múlva kell telefonálnom, hogy mi történt tegnap este óta és hogy megtudjuk, hogy mikor mehetünk a Picúrkáinkért :) izgulok :D

Míg a záróra vártunk, egyszercsak besétált Lintner Tanár Úr is :)
Megörültünk egymásnak, és megbeszéltük, hogy ha minden igaz, akkor néhány hét és megyek hozzá terhesgondozásra :)
Mondta Kanyó Doktornő előtt, hogy ő benne van a 2 babóban :) remélem Katalin is ezt gondolja majd :)
Lintner Tanár Úr beszélt Konc Tanár Úrral, mielőtt bementünk a zárónkért... mindketten mondták, hogy lepacsizták, és hamarosan mehetek a terhesgondozásra :)
mit mondjak... alig várom már :)

Majd jövök a hírekkel!