2011. február 15., kedd

ET+5

Azt álmodtam, hogy Kanyó doktornő megnézte a Manócskákat és ott ájuldozott, hogy mennyire gyönyörűen fejlődnek, és kérdezte, hogy látom-e, hogy milyen szép kis sejtecskék vannak a monitoron ahogyan nézzük őket? :) Jó volt hallani és látni :) persze én nem értettem a felét sem annak a sok biológiai dolognak amiket mondott, de szerinte minden rendben van!
Úgyhogy csupa jó érzéssel keltem :)
Este küldtem még pozitív gondolatokat a Babók beágyazódásához. Újra végigjártam velük azt az utat, amit eddig meg kellett tenniük. Ismét kézenfogva a burokból kibújást, és a megtapadást, a beágyazódást. Aztán megint ott hagytam őket a méhfalban, hogy tegyék a dolgukat, de előtte megbeszéltem velük, hogy októberben találkozunk majd idekint és addig is minden pillanatban itt leszek velük! Jajjj, nagyon szeretem Őket :)

Tegnap este beszéltünk Laccal arról, hogy csináljunk-e egy tesztet a vérvétel előtt...de leszavaztam! Nem merek, vagy nem szeretnék...nem tudom. Majd a véreredmény kimutatja, hogy mennyi a Hcg-m. Max előtte reggel csinálnám, nehogy túl korai legyen. Akkor meg mi értelme van?
Úgyhogy marad a jól bevált nem tesztelés, Lac reggel elvisz vérvételre, majd elmegyek Anyuval sétálni míg elkészül az eredmény, és együtt visszamegyünk a jó hírre :)

Ősnyugalom még megvan, bár egyre inkább azt érzem, hogy a hétfő közeledtével ezt majd kicsit felváltja az izgalom...

5 megjegyzés:

  1. Hihetetlen,hogy a Téged körülvevő óriási optimizmus még álmaidban is épp olyan hatásos :)
    Annyira tökéletes minden,hogy nem lehet másképp,csak ahogy írod! ;)

    VálaszTörlés
  2. Szia Eszter,

    ismeretlenül én is nagyon szorítok Nektek!!
    BMC-s vagyok és úgy tűnik, úgy jártunk, mint Ti legutóbb. Múlt hét szerdán 52 volt a HCG-m. Szerettem volna egy tesztet emlékbe, 2 nap múlva csináltam, nem lett túl erős. Aztán két nap múlva újra, de nem erősödött, sőt.Így elmentem egy magánlaborba tegnap. 65 lett a HCG-m. 5 nap alatt ennyit nőtt. :(A nőgyógyászom azt mondta, nem nagyon van miben reménykedni. Nagyon elkeseredtünk. 3. lombik volt. Most először indult el valami....
    Az újrakezdéshez Tőletek merítünk erőt!Példaképként állsz előttem a pozitív hozzáállással (mindazok után amin keresztülmentetek).
    Üdv,
    J

    VálaszTörlés
  3. Én ET+9-ig bírtam... akkor muszáj volt tesztelnem... és azt láttam, amire 10 évet vártam...egy pozitív tesztet...
    Drukkolok nektek, nemcsak a pozitív tesztért, hanem egy unalmas várandóssághoz is!

    VálaszTörlés
  4. :-) :-) És ezer, meg ezer ++++++++++++ gondolat! Minden rendben lesz, tudom! Mosoly az arcra, simi a pocira és októberig így maradjon ám! viko és Boldi baba!

    VálaszTörlés
  5. Nem ér korán reggel könnyeket csalni a szemembe... :) ilyenkor mindig olyan meghatott vagyok, hogy ilyeneket írtok!
    Ha valakinek sikerül erőt adnunk, annak nagyon örülök, bár furcsa nekem, hiszen én nem érzem, hogy nagy dolgot tennénk...csak azt ami a legtermészetesebb :)

    Kedves J!
    Nagyon sajnálom, hogy ha biokémiai terhesség marad ez a mostani Nálatok...de az lebegjen előtted, hogy az már nagyon jó hír, hogy elindult!!! Innen már csak egy pici finomítás kell és a következő tuti siker lesz :)

    Vikó, Ircsi, Incike!
    Én is nagyon remélem, hogy egy gondtalan, tökéletes terhesség elején járunk, és októberig - persze utána is - csak a boldogság vár ránk a Babáinkkal!

    VálaszTörlés