Furcsa volt megint "ketten" feküdni éjjel az ágyban... nem kellett vigyázni, hogy forgolódáskor nehogy a pocakomat megüsse Lac, nem volt kinek jó éjt kívánni a pocakban,...
Megszokjuk majd - gondolom -, mint korábban is!
Üres minden kicsit, és valahogy nem is tudom, honnan kéne folytatni a hétköznapokat...elég volt ez a néhány hét itthon, hogy elveszítsem a fonalat!
Jövő hét a kivizsgálások hete lesz, ez már biztos. Minden napra van valami orvosos jelenésünk...majd beszámolok, hogy kivel miben maradtunk. Most nincs mit tennünk, a várakozás idejét az okok keresésével fogjuk kitölteni! Azzal is közelebb kerülünk a megoldáshoz!
A pozitív gondolkodásmódunk a régi :) megyünk előre míg célba nem érünk!
Szívből sajnálom ami történt... Annyira drukkoltam ám, DE én tudom, h ebben az évben már a karjaitokba zárhatjátok a pici babáitokat!!! Így lesz!!! Sok erőt és töretlen optimizmust kívánok... olyan nagyon ügyesek vagytok és mindent annyira jól csináltok!!! Ölellek Titeket! :-)
VálaszTörlésViko!
VálaszTörlésKöszi :)
Remélem, ebben az évben még nem lesznek a kezünkben, mert ha májusi kezdéssel számolok, akkor túl koraszülés lenne megint, de a január-februárt várom már nagyon, hogy a Babáinkkal lehessünk végre :)
puszi