ET+1

Telefonáltam a BMC-be 09:13-kor, Katalinnal ebben maradtunk, hogy a kis sítáborosok létszáma kapcsán így érdeklőhetünk.
Nos, nem lesznek síelő bajnokaink...Katalin nem 100%-ig elégedett a fejlődésükkel, így nem tesszük el őket a Tesó projekthez.
Megmondom őszintén, nem bánom, hogy így lett. Tagnap, mikor elmondta Kanyó doktornő, hogy miért éppen kettőjüket választotta kis Picurkáinknak, meg is fogalmazódott a szívem mélyén a kérdés, hogy ha most azt mondja rá egy sokat látott biológus, hogy a többi nem tetszik neki, akkor majd 2-3 év múlva miért tetszene? Ezek szerint nem fejlődtek tökéletesen, és "jobb" is, hogy nem mennek sítáborba.
Arról nem beszélve, hogy ez a fagyasztás furcsa dolog... az embernek a lefagyasztott pici Babája is a sajátja, őt sem hagyja ott szívesen. Biztosan nem tudnám azt kérni, hogy semmisítsék meg őket, ... viszont most is azt gondoljuk, hogy minden a legnagyobb rendben van és ez a két kis élharcos a pocakomban valóra váltja az álmunkat! :)
Nem készültünk rá, hogy vissza kelljen menni, mert azt gondoljuk, hogy ezúttal sikerül! De ha vannak fagyisok is, akkor csak piszkálna a kérdés, hogy miért. Így most nincs min agyalnom :) ...na ez most ebben a formában leírva elég furán hangzik! De én értem, hogy mit szerettem volna ezzel mondani! Remélem Ti is :)

Mikor terhes voltam a három kicsi lányunkkal, és Laccal babakocsit nézegettünk, emlékszem, az egyik Brendonban volt csak hármasiker kocsi. És mi a másik boltban jártunk éppen, át kellett telefonálni valami színkód miatt a Váci utcai boltba, és kértem a hölgyet, hogy ha már beszél a kollégáival, kérdezze már meg, hogy megvan-e még az az egyetlen darab, ránk váró 3-as ikerkocsi. És jött a válasz, hogy tegnap eladták... na akkor, ott azt hittem, megsemmisülök! Azt éreztem, hogy ennek oka van, és ezek szerint nekünk nem lesz szükségünk erre a kocsira...teljesen elszomorodtam, hogy így üzen az élet! Meg is fogalmazódott bennem, hogy a kocsit az utolsó pillanatban kell megvennünk, mert sosem lehet tudni, mit hoz a jövő.
Akkor ezt igyekeztünk elodázni, és nem foglalkozni az élet "jeleivel"...úgy tűnt, hogy csak túl sokat láttam bele ebbe a dologba...majd jött a március vége, mikoris beindult a szülés...a többit meg már tudjátok...
Akkor nagyon intenzíven éreztem a boltban, hogy baj van...
Most ugyanilyen intenzíven érzem, hogy rendben van minden! Azért nincs sítáboros Manó, mert "nincs rá szükségünk". :)
Sínen vagyunk a mi két kis Manócskánkkal a pocimba és ez így van rendben!