szombat

Reggel azzal a gondolattal ébredtem, hogy mikor most volt a lombikunk februárban, ugyan sok petesejt lett és meg is termékenyültek, de végül Katalinnal abban maradtunk, hogy nem fagyasztjuk le őket, így nem maradtak sítáboros Manócskáink. Akkor megnyugtatónak könyveltem el ezt a tényt, hiszen a sikert erősítette, hogy azért nem maradt fagyiovis Babacsoportunk, mert "nem lesz rá szükség". Nagyon bíztunk a sikerben. Aztán tudjuk, hogy nem sikerült úgy ahogyan gondoltuk, és ismét egy reményteli kezdés előtt állunk.
De közben annyi új orvosi vélemény, megoldás merült fel, amire mind azt mondják, hogy mennyiségi változás lehet hogy nem lesz, de minőségi biztosan, és bízzunk a mennyiségi javulásban is, hogy kezdem azt érezni, hogy ezért nem maradtak a fagyiovisok a BMC-ben, mert most annyival jobb paraméterekkel indulhatunk majd nyár elején, hogy nem szabadott hogy a februári lombikból jövő Babáinkkal egy fagyis beültetést megpróbáljunk.
Nagyon remélem, hogy mind számbeli, mind minőségi javulást is hoz majd ez a műtét, és amennyiben kiderül még egyéb gubanc, azt is tudjuk javítani gyógyszerekkel, kezeléssel!
Nagyon bizakodó vagyok...ha tehetném, legalább annyira előbbre tekerném az időt, hogy a leletek megérkezzenek, és kiderüljön végre a probléma, vagy éppen az, hogy nincs semmi akadály.
Aztán majd biztosan már május végére-június elejére szeretném tekerni a naptárt...és innentől egy végeláthatatlan időutazás jön az agyamban :) a pozitív Hcg-t is sürgetném, majd a szívhangokat, a genetikai ultrahang jó híreit, és természetesen azt, hogy a kezünkben tarthassuk végre őket! ...az első mosolyt, odabújást, ...mindent!
Várjuk a Babáinkat!!!!! Nagyon!!!!! :)