Egy év telt el...

Ennek a napnak is a vége felé közeledünk...

Reggel kinyitottam a szemem, és az első gondolatom természetesen a mi három Drága Kislányunk volt, Zoé, Noa és Kim. Sírtam egy picit, Lac próbált vigasztalni... beszélgettünk a mi kis Picúrkáinkról, aztán igyekeztük összeszedni magunkat, és azzal a gondolattal keltünk ki az ágyból, hogy a Kicsikéink küldenek nekünk Babákat, akik júniusban beköltözhetnek a pocakomba és egészségesen megszületnek jövő ilyenkor!
Ma nagyon sokszor könny szökött a szemembe, és egész nap mindenről ők jutottak eszembe.
Hihetetlen sok élmény hiányát éreztem egész nap, nagyon sokszor az járt a fejemben, hogy milyen lenne a mai napunk Velük...a szülinapjuk, a készülődés, az ajándék, az ÖLELÉSEK, az édes kis baba illatuk, ...
Mikor haza értem, láttam, hogy Lac hozott Nekem 3 Kindertojást...a Picik szülinapjára...mert tudja, hogy én szeretem nagyon, és mondta, hogy majd meséljem el nekik, hogy milyen jó kis játékok voltak benne, és miről maradtak le...
A szívem szakad meg értük, de továbbra is csak előre tudok nézni! Előre kell néznünk!
A júniust egyre jobban várom...megint nagyon sokat beszélek a leendő gyerekeinkhez, hogy jöjjenek hozzánk, költözzenek be és 8-9 hónappal később bújjanak csak ki!

Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek az sms-t, az együtt érző szavakat, azt, hogy tartjátok bennünk a lelket és mellettünk vagytok a nehéz időkben is! Hálás vagyok érte, nagyon jól esik és sok erőt ad!
Nem válaszolgattam az sms-ekre, sem a fórumos bejegyzésekre, mert mindegyik után sírva fakadtam a szeretetetek és a Babáink miatt egyaránt... De köszönöm!!! :)