Már idejét sem tudom, hogy milyen régen próbálom pótolni
az elmaradást itt a blogon. Hihetetlen sok elkezdett bejegyzés van a gépemen,
amit korábban megírtam, de azért nem tettem közzé, mert még nem voltak letöltve
hozzá a képek. Most már le vannak, mégsem kerültek be a hozzászólások. Csak
remélni tudom, hogy ennek is eljön majd az ideje hamarosan.
Be kell látnom, túlnőtt rajtam a dolog és egyszerűen
nincs annyi időm, illetve ami lehetne talán, azt képtelen vagyok elvenni a
fiúktól. Írhatnék míg játszanak, alszanak, de nem tudok betelni velük, és nem
tudok (akarok) lemondani egy pillanatról sem amit velük tölthetek. Napközben
is, éjjel is sokszor bemegyünk a szobájukba, csak hogy lássuk, minden rendben.
Ilyenkor mindig eltölt az a felfoghatatlan boldogság, amit ők hoztak az
életünkbe és egyszerűen nem lehet betelni vele. Csak gyönyörködünk, majd aludni
megyünk, de a következő órában már megint ott állunk és őket csodáljuk :)
Minden nap annyi minden történik velük és állandóan újabb
és újabb felfedezéseket tesznek, így képtelen vagyok folyamatában hírt adni
magunkról...
Igyekszem összegezni az elmúlt időszakot.
10 hónaposak múltak pár napja. Néha észbe kapok, hogy „Te
jó ég! Már mindjárt 1 évesek!”
A kis Kincseink, akik még olyan picik és nem is olyan
régen érkeztek közénk, már önálló akarattal rendelkező kis huncutok. Élénk,
érdeklődő, figyelmes, kiegyensúlyozott, boldog gyerekek, akikből csak árad a
szeretet. Úgy ölelnek, úgy bújnak, amit azelőtt sosem ismertem... (ha csak
rágondolok, könny szökik a szemembe a boldogságtól)
Ketten két külön egyéniség, mégis együtt is egy egészet
alkotnak.
Érzékenyek, ha egyikük sír, a másik odamegy és
megvígasztalja. Addig simogatja a fejét, míg a sírást közös kacagás váltja fel
:)
Alapvetően nem sírós gyerekek. Csak akkor nyafognak, ha
valami nem jó nekik, de komoly okkal.
Tóbiás:
Nyitott, érdeklődő, mindent alaposan megfigyel, sokáig
lekötik a dolgok. Közvetlen az emberekkel, bár előbb felméri hogy kivel áll
szemben, mielőtt az első mosolyt megereszti, de utána fülig ér a szája :) Igazi
kis pasi. Olyan sármosan tud nézni, máskor meg olyan komoly, hogy időnként
megsajnálok egy egy majdani lányos apukát-anyukát.
Állandó vigyori, bújós kis gézengúz.
2 fogacskája van kint és 2 jön éppen most.
8 kiló, 72 cm
Jónás:
Nyitott, kíváncsi, érdeklődő. Elbíbelődik a dolgokkal, de
nem elemzi ki minden részletét az új szerzeményeknek. Inkább időről időre
visszatér és új tulajdonságokat fedez fel. Amint ránéz valakire, azonnal
mosolyog, hahotázik. Hihetetlenül barátságos. Egy pillanat alatt levesz bárkit
a lábáról a vidám, boldog kisugárzásával.
Ő is állandó vigyori, bújós kis gézengúz.
4 fogacskája van kint és 2 jön éppen most.
7,6 kiló, 70 cm
Nagyon szeretnek együtt játszani, de külön is elfoglalják
magukat.
A nap jelentős részében együtt bandáznak, pakolnak,
másznak (rohannak), bútorok mentén lépegetnek, sokat álldogálnak. Hatalmas
hahotázás kíséri minden új felfedezésüket, minden közös játékukat. Mindig
felvidítják egymást – és minket is :)
A zene nagyon érdekli és leköti őket, akár csak a mese
hallgatás, könyv lapozgatás. Na jó, ha könyvet kapnak a kezükbe, egy idő után
szó szerint falni kezdik :)
Csak ámulok azon a tüneményes logikán amivel bírnak...
Mikor zenét hallgatunk, meredten nézik a kedvenc daloknál
a hangfalat. Ha vége a CD-nek, azonnal reklamálnak, hogy mozduljak és csináljak
valamit. Felváltva néznek rám – már már felszólítóan – és közben a hangfalra,
hogy miért nem szól :)
Továbbra is kiváló az étvágyuk!
Reggel és este tápszert kapnak, tízóraira, ebédre és
uzsonnára mindig készítek nekik valami friss finomságot. Ők is tartják az IR
diétát :) persze csak az ételcsoportok és az élelmiszer minősége
szempontjából... CH-t nem számolunk nekik :)
Lassan vezetjük ki a reggeli tápszert is és majd az estit
is.
Édesek ahogyan az etetőszékben ülnek és várják az
ennivalót. A türelmük megmaradt, kivárják azt amíg a másik is megkapja a
falatot. Időnként két kanál közt megsimogatják egymás arcát, vagy
összenevetnek. Van hogy sikongatnak közben és hatalmasakat vigyorognak.
...tényleg túlcsordul a szívem naponta többször és nem lehetek elég hálás
értük.
Kis kannibálok :) vagy a fogzás miatt, máskor csak a
szeretgélés, bújás hevében harapnak...de akkorákat, hogy csuda :)
Mindennapos már hónapok óta, hogy játék közben időnként
odajönnek, felkapaszkodnak rám és megölelnek. Bújnak pár percig, jól
megmosolyognak, aztán mennek vissza játszani. Ennél talán nincs is jobb dolog a
világon!
Még járunk Dévényre, de már nem sokáig. Nagyon szeretjük
továbbra is, de olyan ügyesen másznak, állnak, lépegetnek, hogy lassan
szükségtelenné válik számukra.
A kötöttséget nem mindig viselik jól. Torna alatt is van,
hogy nyafiznak picit a vége felé, mert már másznának. Amint elhangzik a bűvös
„kedves egészségetekre” mondat Nóri szájából, már vigyorognak is és szaladnak a
játékokhoz.
Nagyon szeretnek pancsolni, játszani esténként a kádban.
Nagyon élvezik a törölközés-öltözködés közbeni hancúrozást. Minden nap
nevetéssel zárul.
Továbbra sem lehet okunk panaszra. Egyedül alszanak el.
Lefekvés után jó éjszakát kívánunk nekik, aztán kijövünk tőlük. 1-2 perc
beszélgetés után mindketten alszanak és reggelig nyugalom van.
A beszédük is napról napra fejlődik. Nagyon színes
hanglejtéssel, tempóval kommunikálnak. Nem csak a szótag ismétlős szavakat
mondogatják.
...és akkor igyekszem visszamenőleg feltölteni a hiányzó
eseményeket :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése