Dévény

Az elmúlt hetekben, hónapokban annyit változott a Dévény tornánk, hogy hétfőnként járunk a központba 60-60 percet. Emellett minden szerdán van a SOTÉn egy Dévényes gyógytornász kolléganőm, aki csak Jónás arcát és nyakát tornáztatja.

Voltunk Szigetszentmiklóson is a helyi Dévényes lánynál „bemutatkozni”, akivel abban maradtunk, hogy majd ha a nyáriszünet miatt elmaradna a Dévény, ill. Jónásnak a plusz órája, akkor szívesen bevállal minket azokra a hetekre.

Azért jelentkeztünk be hozzá, mert elgondolkodtam, hogy talán egyszerűbb lenne itt helyben járni, de mivel errefelé ő az egyetlen és relatív sok problémával küzködő gyerkőc van, ezért abban maradtunk, hogy maradunk Pesten, mert egyértelmű, hogy neki a valóban nagyon rászoruló gyerekektől vennénk el az idejét, miközben nekünk tulajdonképp csak néhány apró javításra van szükségünk.

Hála Istennek minden rendben van a fiúkkal, tényleg minimális tennivaló van velük fejlesztés terén.

Panni néni a Dévény Alapítványnál teljesen oda meg vissza van tőlük és majd’ minden hétfőn bejön megnézni őket, hogy hogyan alakulnak :)

Tanítottak néhány olyan játékos gyakorlatot, amit naponta megcsinálok itthon mindkettőjükkel. Élvezik a kis gombócok, folyton nevetgélnek közben :)

Én nagyon jónak találom ezt a módszert. Mai napig minden alkalom után produklának új dolgokat.

Tóbiás a legutóbbi torna után fogta magát és felült. Csak néztünk Lacival együtt, mert mind itt voltunk a nappaliban, mi tettünk-vettünk körülöttük, mire látjuk, hogy min ügyködik Tóbi :)

Leesett az állunk, hogy miket nem talál ki ez a kis örökmozgó. Aztán még jópárszor megmutatta, hogy nem csak véletlen volt a dolog és azóta is gyakorolja. Mondjuk kicsit időnként instabilan ül, úgyhogy én nem erőltetem, sőt, inkább ösztönzöm, hogy maradjon a fél fekvő-fél ülő helyzetnél, illetve négykézláb. De azért pár percet tud ülni úgy, hogy tartja magát a kezeivel.