Az első közös karácsonyunk :)

Nagyon vártuk már évek óta, hogy így, gyerekekkel kiegészülve állhassunk a fa alatt szenteste és végre a 2012-es év beváltotta ezt az álmot :)

Persze az utolsó pillanatban minden változott, mert a sógornőm egyedül töltötte volna az ünnepet, így Lac áthívta. Ezáltal a mi szokásaink és terveink úgymond háttérbe szorultak, mert az őbenne igyekeztünk tartani a lelket.

Persze az elméletben kitervelt karácsonyi időbeosztás így is úgy is kudarcot vallott volna, mert nem egészen jól kalkuláltam be az etetéseket és a fiúk ébren töltött idejét, a süti készítésről nem is beszélve. Persze kicsit rászámoltam a megszokott ütemre, de nem eleget. Így 24-én a karácsonyfa kb csak 75%-ban lett feldíszítve :)

Azon prózai oknál fogva, hogy tavaly nagy hevesen leszedtem a díszekről a kötözőket, szalagokat, hogy majd erre az évre megújítsam kicsit őket (már untam a régi színt). Igen ám, csakhogy ez most villant be, mikor előszedtük és kinyitottuk a dobozt :) Úgyhogy míg a Picik szusziztak napközben, én odadobtam a sütiket, majd vad masni kötözésbe és akasztó készítésbe kezdtem. Ami meglett, az felkerült a fára, amit csak éjjel csináltam meg, az másnap követte a társait :)

Aztán sógornőm karácsony másnapján haza ment, és tulajdonképp ekkor kezdődött el a mi igazi karácsonyunk. Szerencsére Laci nem dolgozott két ünnep közt, így jó sokáig otthon lehettünk együtt és kiélvezhettük minden nap a gyerekekkel a karácsonyfa fényeit, díszeit. Teljesen el voltak tőle varázsolva. Szó szerint tátott szájjal nézték minden nap és nagyon tetszettek nekik a karácsonyi dalok is.

Olyan szempontból nem is bánom, hogy ez így alakult, hogy így teljesen a gyerekekre tudtunk fókuszálni és egymásra. Nem volt az a december 24-i őrület, hogy sütünk-főzünk, kapkodunk és mindennek, mindenkinek meg akarunk felelni.

Délutánonként elmentünk sétálni és mindig más részét fedeztük fel Szigetszentmiklósnak.