9 hetesek

Mióta nem írtam az eddig taglalt elfoglaltságaink miatt, természetesen nagyon sokat nőttek, fejlődtek a fiúk.

Már extra tudatosan nevetnek, gagyorásznak, továbbra is nagy kedvenc a belógó színes halacskák hajkurászása. 

Néhány napja valamiért a Dzsungel könyve (Dés-Geszti féle) dalait kezdtem el énekelni nekik – nem is tudom miért az jutott eszembe - és a gyerekek teljes transzba estek tőle. Azóta is, ha nagy a vigasztalhatatlanság, a Pofonofon c. dallal próbálkozunk, amin mindketten hatalmas vigyorgásba kezdenek :) Különösen élvezik, mikor az énekekhez mutogatunk is, meg táncolunk, pörgünk velük a szobában.

Laci időnként repülőzteti Őket, amit szintén nagyon élveznek.

Mint mindenkinél, vannak nyűgösebb és kevésbé hangosra sikeredő napjaink.

Kórház előttre szuperül kialakult a napirend, és a fiúk is klasszul tartották magukat hozzá. Természetesen ezt teljesen haza vágta a Tűzoltó utcában töltött egy hét, úgyhogy most igyekszünk újra építeni mindent.

Tulajdonképpen a fő irány megvan most is, csak a kórházi tartózkodás alatt próbáltunk minél többet csendes üzemmódban tartani Őket, így extra sokat voltak kézben. Meg ugye a kórház nem arról híres, hogy az ember játszószőnyegen, egy hegynyi színes játékkal veszi körül magát. Így nekünk is maradtak a fehér falak és egy zörgős könyv amit behozott Anyu utánunk, mikor kiderült hogy maradnunk kell. Jobb híjján mi magunk voltunk a gyerekeknek a szórakoztató csapat. Itthon viszont most kicsit furcsállják, hogy nem lehet non-stop a kezünkben lenni, táncolni, …

Kórházban... egyszerre cuppogták a kezemet

Nem vagyok az az azonnal egy nyekkenésre felkapós típus, de 5-10 percnél tovább nem nagyon hagyom őket nyűglődni. Mondjuk ha sírnak, akkor kivárom azt a pár taktust, amiből kiderül, hogy visszaaltatják magukat, vagy egyre jobban belehergelik magukat a kiabálásba és utána odamegyek, beszélek, énekelek nekik. Végszükség esetén pedig marad az odabújás :) Persze ez nem nagy áldozat, sőt… olyan nehéz megállni, hogy ne folyton a kis Csimpikkel összenőve legyünk.

Abszolút hiszek benne, hogy ilyen korban a babáknak ugyanolyan alapvető igényük, szükségletük a szülői test melege, a kontaktus és a megnyugtató ölelés, simogatás, mint az evés, tiszta pelenka,… stb.

Persze, vannak helyzetek, mikor már elgondolkozom, hogy valóban szükségük van ránk, vagy csak hiszti van, mert mondjuk nincs kedvük aludni. Ezt a betegség előtt már szuperül tudtuk kiszűrni is és kezelni is, most újra be kell járjuk ezt az utat velük.

A napjaink elég jól telnek, nagyon élvezem, hogy egyre több az ébren töltött idejük :)

Szuper, hogy ha valamit mindig szertartásosan ugyanúgy csinálunk, akkor mintegy reflex működik náluk és tudják mi következik utána… nagyon cukik ilyenkor (is).

Mi például evés előtt (persze csak tápszernél) az álluk köré teszünk egy textil pelenkát. Valami elképesztő tehetségesen tudnak szép ívben, jó erős sugárban szökőkutast játszani a szájukban lévő tápival - ahogy cummognak, közben oldalt nyomják ki a szájuk csücskénél a korty egy részét. Mikor már nagyon hangos az éhség szava és ők is reklamálós üzemmódba kapcsolnak, mi pedig elővesszük a textilpelenkát, amint meglátják, abbahagyják a sírást, amint az arcukhoz ér a pelenka anyaga, már tátognak is, mint a picike madarak a fészekben. Meg kell őket zabbantani :) forgatják a fejüket mindenfelé és tátognak, hangosan cuppognak. És amint a szájuk közelébe ér a cumisüveg, úgy harapnak rá, mintha attól félnének hogy elvesszük :)

Kb 3-4 óránként esznek nappal, evés után már nem azonnal szenderülnek álomba, hanem nézelődnek, játszanak, gagyognak, sikongatnak, és csak utána fáradnak el. Már van, hogy két evés közt nem is alszanak.

Az esti menetrend egy nagyon sarkalatos része a rendszerünknek. A 17:00 óra körüli evés után már nem hagyjuk őket aludni, ilyenkor van nagy táncolás, éneklés, játszószőnyegen partizánkodás, …majd 19:00 óra körül fürdés, utána vacsi, esti mese és alvás. Persze a meséket még nyilván nem értik, de attól a napirendünk része, és érdekes, de ha esetleg kihagyom egyszer, vagy túl hosszan keresem az aznapi mesekönyvet, hiába tettük le őket alvó állapotban, felébrednek és ember legyen a talpán aki egyhamar visszaaltatja őket. Valahogy azt hiszem, segít nekik a mélyebb alvásban az, ha csendesen duruzsolom a mesét 10-15 percig.

Éjjel már 5-6 órákat alszanak egyben, így tulajdonképpen csak egy éjszakai etetés van, mikor az ember alig nyitott szemmel üldögél velük :)

Szerintem nagyon jól haladunk, és nagyon élvezzük, hogy ennyire partnerek ők is mindehhez.