Az nem kifejezés, hogy vártam már a mai találkát Tűű doktorral... teljes extázis volt!
Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit mond majd, mit gondol a kontroll eredményekről, milyen kezelést tervez a továbbiakban, és legfőképpen, hogy tudok-e még bízni benne...
A múlt pénteki vérvétel eredményével elégedett volt, ugyan még nem tökéletes, de a tendencia nagyon jó...már nem sok hiányzik a szuperhez :)
Nagyon örült neki, hogy az Actossal végre sikerült kimozdítani a folyamatosan romló eredményeimet a holtpontról, és pláne, hogy javulni kezdtek!
A továbbiakra nézve ugyanezt a kezelést javasolta, mint amit eddig csináltunk, hogy szedjem az Actost, Eucreast, vitaminokat tovább. Elsoroltam neki az önszorgalomból (és a TI javaslataitokra, tapasztalataitokra alapozva) szedett vitaminok listáját, és totál elégedett volt vele :)
További teendőim:
Kb 1 hónap múlva, mikor elkezdem szúrni a Gonapeptylt a lombikhoz, kell egy TSH kontroll, és ha nem megy lejjebb az érték, akkor kapok rá majd gyógyszert. Azt mondta, hogy ez a mostani eredmény még éppen belefér, mert 2,500 fölött érdemes gyógyszerrel kezelni, hogy a teherbeesés esélyeit növeljük. Szóval ha ennyire a határon mozgok, be kell majd ugranom egy receptért, és szedni kell rá gyógyszert, hogy az 1-hez közelítsük a TSH-mat.
A punkció előtti napon vehetem be az utolsó Actost. Utána azt teljesen le kell állítani, de a hatását még kb 6-7 hónapig kifejti majd.
Amint túl leszünk az eredményhirdetésen, azonnal jelentkeznem kell, és majd akkor még véglegesítjük az Eucreas szedését, de azt irányozta elő, hogy szednem kell az első 12 hétben, és utána átállunk valami várandós-kompatibilis készítményre... mondjuk Meforalra, de azt majd akkor megbeszéljük!
Szóba hoztam a kísérleteket, kutatásokat, ... minden aggályomat. Persze nem azt mondtam, hogy egy másik orvos "megvétózta" a diagnózisát, ill. kezelését, hanem arra hivatkoztam, hogy olvastam a neten. Annyira nem az én stílusom összeugrasztani orvosokat, nem akartam konfliktust, csak hallani a véleményét.
Mondta, hogy a magzati súly elmaradása valóban fontos mellékhatás, de sosem jelentkezett a vemhesség (mivel állatkísérletek voltak) korai szakaszában, csak később, az utolsó időszakban, úgyhogy azt elvetettük, hogy a legutóbbi baba ennek köszönhetően hagyott itt minket!
Persze erre bárki mondhatja, hogy "miért hiszek el mindent?"
De nem tudok SZAKMAI vitába szállni egy tapasztalt, rutinos orvossal. Ő ért hozzá. Én minden bizonytalanságomat elmondtam, és mindenre megnyugtató választ kaptam! Az, hogy minden szó igaz-e, nem tudom megítélni, de hihetően hangzott.
Amint beértem a munkahelyre, hívtam is a Doktornőt!
Találkoztunk, átbeszéltük :)
Nagyon nagyon rendes volt, beszélt több kollégájával is erről, szülészekkel, endokrinológusokkal is, és az álláspont egységes. Az Actos szedése terhesség alatt ellenjavallt. (Mondjuk terhesen velem sem akarja szedetni senki, csak a punkcióig, úgyhogy ez a probléma kiküszöbölve)
Az Eucreas alkalmazása szintén nem támogatott, a vildagliptin tartalma miatt. Szóval ha ezt szedem, az első kifejezetten fontos 12 hétben, akkor rizikózom... de ugyanakkor meg ha az eddigi vetélések hátterében valóban az inzulin, cukor áll, akkor az a rizikó, ha nem szedem be, mert önmagában a metformin nálam nem működik.
Abban mindenki egyetértett, hogy a metformin alkalmazása rendben van terhesen, de kizárólag vildagliptin nélkül!!!
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tépelődök... harcol az agyam, az eddigi tapasztaltok, az érvek minden doki irányából, az optimizmusom, ... minden!
Csak abban tudok bízni, hogy jól döntünk majd és jövő ilyenkor már gyereksírástól hangos lesz a család :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése