Kezem

A fiúk összsúlya már elég nagy kihívás a kezemnek... Tóbiás 6800 gramm, Jónás 6500 gramm. Mikor a nap egy részében egyszerre teszem veszem őket, illetve mikor külön külön emelgetem is, a könyököm és a csuklóm tiltakozó üzemmódba kapcsol. Ez még Németországban kezdődött, hordtam sínt, kötést, kentük, ... volt már minden. Az orvos azt mondta rá, hogy pihentessem, ne csináljak semmit, csak párnán tartsam magam mellett :) ... persze a gyerekek majd ellátják magukat, átpelenkázzák magukat, felmásznak a pelenkázóra, kiságyba, hintára, és egyébként is, a ruhák is intézik majd az öntisztulásukat, vasalódásukat... és sorolhatnám.

Szóval ezek után elmentem az ORFIba... Bazsó Annához :)

Nagyon vicces volt, mert mondták, hogy őt keressem. Azt hittem, hogy valami tévedés lesz, mert eddigi információim szerint ő immunológus. Kiderült, hogy reumatológus is, így valóban hozzá kellett mennem :)

Kopogtam - persze a két gyerek a kezemben, a kocsit kb irányítgattam a lifttől a rendelőig - , ajtót nyitott, meglátott, kb 2 másodpercig gondolkozott, hogy valami fura, mert ismerős vagyok, de valami változott, mire felkiáltott, hogy „jajj, Eszter, de örülök, levágatta a haját? És ez a két kis tünemény?” :)

Nagyon megcsodálta a fiúkat, aztán betettem őket a babakocsiba, bementünk, megvizsgált és hát igen, azok az izmok, szalagok vannak teljes gyulladásban, amik a könyöktől a csuklóig mennek. A csonthártya is be van gyulladva, ezért fáj. Most 2 hétig Cataflamot szedek, hogy lehúzza a gyulladást, e hét végén feltesznek Taping-et rám (amolyan ragasztó szalagok, amik fent maradnak bő egy hétig rajtam és tehermentesítik a kezemet). Aztán ha ez nem segít, akkor gyógyszert váltunk, ill. végső esetben jön a könyékbe, csuklóba szuri, ami hosszabb távú szteroid. NA, ez utóbbit nagyon szeretném elkerülni, mert annyira utálok gyógyszereket szedni. A Cataflamot még beveszem most, mert nincs más választásom – bár napi 2 mellett is ugyanúgy fáj folyamatosan.

Érdekes, a lombikos szurik, gyógyszerek sosem zavartak, de azokon kívül már nagyon nagy bajnak kell lenni, hogy én kinyissam a gyógyszeres fiókot.

Szóval most itt tartunk.

Tulajdonképpen a boldogságunk határtalan, készülünk a gyerekek keresztelőjére és minden nap minden percében tudjuk, hogy mindig erre vágytunk :)