Nagyon sok idő eltelt mióta utóljára írtam.
Egyszerűen annyi dolgunk van, annyi felé jövünk-megyünk,
hogy alig jutottam idáig mostanában.
Továbbra is egyre okosabbak, ha meglátnak minket, azonnal
mosolyognak, sikongatnak, kacagnak örömükben.
Komolyan mondom, olyan rossz hogy akinek nem ikrei
vannak, az lemarad egy csomó olyan gyerekek közti kommunikációról, amit ezek a
kis manók egymás közt bonyolítanak!
Persze, az ember hallja, hogy az ikreknek saját
nyelezetük van, amit csak ők értenek, de mikor látjuk, hogy hogyan fejlődik
köztük ez a kommunikációs csatorna napról napra, hétről hétre, elképedünk.
Mostanság sok időt töltenek egymással való
„beszélgetéssel”, szépen végig hallgatják egymást, aztán vissza válaszolnak,
gesztikulálnak a kezecskéikkel és időnként nagyokat nevetgélnek. Továbbra is
„titkos” dolgokról lehet szó, mert amint kisasolják, hogy figyeljük őket, vagy
netán szokásunkhoz híven felvételt szeretnénk készíteni minderről, abban a
pillanatban abbahagyják és egészen addig nem is folytatják, míg odébb nem
megyünk.
Van, mikor konkrétan rajtunk nevetnek :) Komolyan mondom,
be kellene kameráznunk a lakást, hogy ezeket a pillanatokat is meg tudjuk örökíteni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése