A János Kórházban töltött nap után sikerült extra dolgokat produkálnom...
Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy tudatalatt biztosan nehéz napom volt, mert múlt hét szerdán volt Mama temetése. Előtte éjszaka csupa marhaságot álmodtam... pl. hogy beindult a szülés, és Laci nem volt ott, mert Mama temetésén volt Anyuval, meg hogy Lintner Tanár Úrnak mondom, hogy eltűnt a pocakom, de szerintem csak a víz nincs benne, mert a fiúkat érzem, de mégis olyan lapos az egész,...
És ha az álmok nem lettek volna elegek, szuper egy-másfél órás jósló fájásokra ébredtem hajnalban.
Ez a nap folyamán megismétlődött még 2-3-szor, így baromi nyugtalan voltam, hogy most mi lesz, Laci visszaér-e Anyuval a temetésről, ha esetleg menni kell be a kórházba.
Persze egész nap olvastam és barátok közt közvéleménykutattam, hogy ez tuti jósló-e, meg hogy mire számíthatok ha ez állandósul. Nagyon ideges voltam.
A rákövetkező 2 napon szintén ezt a mutatványt ismételgettem, de azóta szerencsére nem volt olyan intenzíven görcsölgetés, derék-hát fájás. Elkönyveltem, hogy nos, akkor ezt is kipróbáltuk, most már tudom milyen a jósló, de nem nagyon szeretném gyakorolni a jövőben, mert azért kimondva-kimondatlanul a frászt hozta rám az egész.
Ijesztő volt, hogy ezt az érzést ismerem évekkel ezelőttről, csak az erősebb volt és sűrűbb, ... nyilván a rossz emlékek is rontottak az aznapi lelki állapotomon.
De túl vagyunk rajta, és mostmár csak a kitűzendő dátum foglalkoztat, hogy végre találkozhassunk szemtől szembe Tóbival és Jónival :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése