36+2, vérvétel, ultrahang, ctg

Tegnap megejtettük az utolsó labort is. Ilyenkor úgy szoktuk csinálni, hogy én várok lent a főbejáratnál, Laci felszalad Krisztihez, lehozza a beutalókat és labor után együtt autózunk fel a szülészathez (így nekem nem kell annyit sétálgatni és nem is tart 2 órán át, míg őbálnaságom felvergődik egy 5 perc alatt megtehető szakaszon).
Tök jó gyorsan telt az idő, mert Irénke éppen akkor ért be dolgozni, és odaszaladt megsasolni a pocakomat, meg beszéltünk pár szót :)
...mit mondjak? Mikor Laci leért a beutalókkal, és megláttam a műtét előtti vizsgálatkérő lapokat, vércsoportmeghatározásos papírt, azért összeszorult a gyomrom... ez már tényleg bizonyítottan a finish :)
Azért mostanában mindig megállapítom, hogy elég maradandó emlékeket hagytam a laboros hölgyekben anno a 25. heti cukorterheléskor :) mindenki megismer, tudják a gyerekek nevét, drukkolnak, kérik a fotókat majd :) teljesen megáll az élet mikor meglátnak... aki pedig nem láthatta akkor premier plánban a sorozatos ájulásomat, annak elmesélik :) de nagyon cukik, és drukkolnak nekünk :)
Vérvétel után felkúsztam a másodikra, Baltshik Doktor ultrahangozott, és kérte, hogy előbb ctg-zünk, és utána menjünk vissza majd hozzá, hogy addigra kiüresítse a várót :)
A szülőszobán kb 70 percet ctg-ztünk... kis okosak nagyjából viselkedtek, bár azért próbálgatták a határaikat :) De mindenképpen jobban viselték a dolgokat, mint az én derekam és fenekem... ilyen labdás széken még életemben nem ültem ennyit!!!
A szülésznők mind megismertek, jól megdícsérgettek, hogy milyen csinin nyomom és szuperül csináljuk, hogy még a 37. héten így egyben vagyunk. Én vígasztaltam őket, hogy már nem sokszor jövök ctg-re, max 1-2 alkalom :) Azért megértem őket, hogy nem a kedvencük két ficánkát ctg-zni... szinte végig mellettem kell lenniük, mert valamelyik kis huncut mindig alakít valami váratlant :) és kb 4-5 emberrel végeznek normál esetben annyi idő alatt, míg velem.
A bő egy órás görbékkel átcammogtam az ultrahangba, ahol a combcsont helyett mindenki csak popót mutatott, de a has és a fej szerencsére mérhető volt :)
Doktor Úr is megnézte a ctg-t, szerinte is jó lett az eredmény.
Múlt héten az UH-n Tóbiás akkorát ásított, hogy majd kiharapta a hasfalamat, Jónás meg csukló bajnokságot rendezett magzatvíz habzsolással egybekötve... most pedig elkezdődött a versengés az elsőségért... azt hittem nem jól látok... mikor Baltshik Doktor szavakba is öntötte a pocakomban uralkodó állapotot, akkor már a fülemnek sem akartam hinni...
Szóval Tóbi egyelőre még mindig "A" baba, és szigorúan fenékkel helyezkedve várja a kibújása pillanatát, de Jóni erősen gondolkodik, hogy beelőzze-e fejjel előre... tulajdonképp csak az a kérdés, hogy odébb tudja-e lökni majd az elkövetkezendő napokban!
Eddig még nem sikerült neki :) és bízom benne, hogy nem is fog, mert azt a belső szerveim maradványai mindannyiunk véleménye szerint megsínylené :)
A gép combcsont adatok híján nem adott becsült súlyt, de a Doktor Úr azt mondta, hogy ha a hibaszázalékot levonjuk, akkor is tuti hogy 2,5 kiló felettiek mindketten. Kb 2800-3000 grammosak lesznek. A leletre rá is írta, hogy TELJESEN ÉRETT 37 hetesnek megfelelő magzatok.
Kérdeztem, hogy mit tippel, mikor kéne kiszedni őket, és ő azt mondta, hogy szerinte Lintner Tanár Úr jövő hét első felében megcsinálja a császárt.
Egyébként a fiúk tökéletesen érzik bent magukat, szuper keringésük van, fej fej mellett növekszenek, csak az én mozgáskultúrám fejlődött vissza, de nagyon.
Mi is erre készültünk lélekben... de talán nem elégé :)

... ezek után lementünk Tanár Úrhoz, aki gratulált ahhoz, hogy megcsináltuk :) majd felcsaptuk a naptárakat és elkezdtünk egyezkedni... Az volt a kiinduló pont, hogy mindig az a legtökéletesebb dátum, amit a szülők is szívesen vesznek és az orvos is egyet ért vele.
A 38. hétbe illik belépni, hogy a bevett protokollt se bántsuk és a Picik se számítasanak koraszülöttnek.
Ezek után kérte Tanár Úr, hogy meséljek az elmúlt hetemről... miben volt más mint a korábbiak. Eddig úgy jellemeztem, hogy szuperül vagyunk, minden ok. Most ehhez azért még hozzáfűztem, hogy elégé lenyanyásodtam... lassulok, de nagyon, és egyre macerásabb minden megmozdulás.
Tanár Úr is elmondta, hogy ő most először látja rajtam a kezdődő vizesedést... még most is csontkollekcióként nyomom, de az ujjaim mintha kicsit kezdenének vaskosodni. Bár az elefánt style-tól még messze vagyok. Így a kisfiaink születési dátumának 2012. 11. 13., keddet tűztük ki.
Reggel a szülőszobán kezdünk ctg-vel, infúzióval, antibiotikummal, aztán irány a műtő :)
Nagyon várjuk, de azért elégé izgulok is miatta... na jó, most extra enyhén fogalmaztam... amint eszembe jut, görcsbe ugrik a gyomrom :)

A bababoltból telefonáltak este, hogy minden cucc megérkezett, így ma Laci haza hozza délután... remélem kellőképp eltereli a gondolataimat majd az elkövetkező napokban a rendezgetésük :)