2012. november 27., kedd

2012. 11. 13. 5:45... indulunk szülni

Mondhatjuk, hogy elég izgatottan telt az utolsó éjszaka, és főleg előtte az este. Vártuk is a másnapot, rettentő izgatottak voltunk, hogy végre találkozunk a kisfiainkkal, de volt egy kis tartás is bennünk az ismeretlentől... mármint a császármetszéstől.
Figyelemelterelésként este indultam fürödni (ami nem kis feladat volt akkor az óriás pocakkal), amolyan szülés előtti teljes „tuning”, hogy másnap reggel már csak zuhanyozni kelljen... A gázcirkónk gondolt egyet és leállt, majd folyt folyt a jéghideg víz. Este 10 körül elkezdtem végig hívogatni a 0-24-es gázszerelőket, hogy valaki jöjjön ki és fakasszon nekünk meleg vizet, mert előttem áll még a borotválkozás, hajmosás, minden kihívásával és megpróbáltatásával együtt, és nem tudok jéghideg vízben ennyi ideig ázni. Kb 8 telefon után be kellett látnom, hogy a 0-24-es gyorsszervíz kb 2-3 nap távlatban oszt időpontot, így feladtuk.
Gyors mérlegelés következett, hogy menjünk-e be az éjszaka közepén Anyuhoz, és induljunk-e onnan reggel a Jánosba. De az én Drága férjem mindig mindent megold, így szétkapta a cirkót és annyi melegvizet tudott belőle kicsikarni, hogy lefürödjek, összekészüljek és reggel még mindketten gyorsan lezuhizhassunk :)
A stressz faktor átmenetileg a műtét miatti félelemről a gáz felé tolódott...
Persze ilyenkor az ember maximum éber alvást tud produkálni, így kb az órának sem kellett csörögni 4:15-kor, hogy felkeljünk.
Zuhi, öltözködés, izguláááááás, majd indulás.
A reggeli utolsó mérleg:
Pocak: 125 cm
Testsúly: 63,2 kg

Tök jó a forgalom így hajnalok hajnalán :)
A kocsiban kb 10 másodpercenként kérdeztem meg Lacitól, hogy izgul-e :) szegény mindig elmondta, hogy izgatott, de jó értelemben, de nincs benne plusz para. Persze félt engem, mert mégiscsak műtét, de olyan jó végre itt tartani :)
Odaértünk a Kórházhoz - majd’ minden parkolóhely üres volt még :) így azt választhattam amelyiket csak akartam :)
Megálltunk, autót leállítottuk, szülőszobai bőröndöt elővettük, nagy levegő (részemről óriási), majd elndultunk befelé a Szülészet épületébe...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése