Később mentünk, hogy ne kelljen annyit várni, de így is kellett, aminek persze szokás szerint az lett a következménye, hogy sík ideg voltam minden egyes ajtó nyitásnál, hogy talán most minket hívnak be. Nem is tudom, miért izgulok ilyenkor ennyire, hiszen minden rendben van... de mégis, mikor kimarad másfél-két hét két ultrahang között, akkor már annyira feszült vagyok amíg meg nem látom őket a monitoron.
Tanár Úr átállított mindent az UH gépen, mert alig fértek rá a monitorra :) háááát, igen, már nem kifejezetten petesejt méretűek :)
Jelentem, gyönyörűek, elevenek, riszálják a feneküket, integetnek - persze csakis az Apukájuk kedvéért :)
Tegnap Lac is bejött a vizsgálatra és láthatta őket végre "élőben" is, nem "csak" a fotókon! Produkálták magukat rendesen a kis Vakarékok... elvégre nem lehet elég korán kezdeni a bevágódást az Apjuknál :)
Nehéz lesz megszokni, hogy Konc Tanár Úr bőkezű fotó osztása után mostantól szinte majd könyörögnünk kell a sztárfotókért, de úgyis mindig kiharcolom :)
Fantasztikusan fejlődnek, mindketten 41mm-esek, 140-es volt a szívük megint, erősek, szépek... na, nem ragozom, tökéletesek :)
 | |||
| együtt :) |
 |
| oldalról kalimpáló :) |
 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| szemből kalimpáló :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése