2 nappal a mostani ultrahang előtt reggel sírva ébredtem.
Azt álmodtam, hogy a János Kórházban vagyunk, első trimeszteres vérvételen, és baromi nagy volt a sorban állás. Míg araszoltunk előre, egy fiatal pasi (fekete ruhában) - amolyan "látnok típus" úgy be-beszólongatott az ott várakozóknak. Volt egy lány, aki béta hCG vérvételre jött, egro nagyon a várandósság elején járt, és közölte vele ez a fickó, hogy ne számítson sok jóra... na, mondtam magamban: szuper, ez mindenbe bele fog itt negatívkodni. Persze nem kellett sok idő, hogy minket is betaláljon a "tudásával". Épp mielőtt sorra kerültünk, azt mondja, ez már nagyobb terhesség volt, de a baba fel fog szívódni, vagy már fel is szívódott... ekkor az ott lévő nőgyógyász (jelentem: Geszti Péter személyesen) közbe szólt, hogy hát, ő ultrahangon nem ezt látta :)
De én úgy elkezdtem zokogni álmomban, hogy vajon miért mondta ezt, és mit akar ezzel üzenni az élet, és csak nincs baj a babáinkkal???
Mit mondjak, nem esett jól így két hét ultrahang-szünet után egy ilyen álom.
Persze amint felébredtem, elkezdtem győzködni magam, hogy elvégre "okoska fickó" egyes számban beszélt, és nem lehet baj, de onnantól kezdve olyan ideges voltam a tegnapi vizsgálatig, hogy csuda.
...a csattanót megtartanám a következő bejegyzésbe :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése