Hogy Laci se unatkozzon, szombatra, amikor betöltöttük a
36 hetet, sikerült beiktatnom egy soron kívüli CTG-t.
Ez volt a 3. nap, hogy Zakariást nem kifejezetten éreztem
mozgolódni.
Vagyis úgy pontos a dolog, hogy egy-egy neki betudható mocorgás volt, de annyira
határeset volt, hogy bármelyikük ficánkolása lehetett, de egyértelműen csak
Zongához tudtam rendszeres ténykedést kötni.
Nem volt bennem semmi rossz érzés, de azért befészkelte
magát az agyamba a gondolat, hogy minden jó-e, mert fél éjszakákat azon
kattogtam, hogy vajon jól vannak-e, elférnek-e még rendesen és nem kéne-e
inkább „fölöslegesen” megmutatni magunkat, mintsem hogy baj legyen.
Így szombat reggel összekészülődtünk és bementünk a János
Kórházba.
Egy fiatal szülésznő volt bent, aki elsőre rám pakolta
úgy a CTG-t, hogy azonnal meglett mindkét baba és 15 perc összefüggő, gyönyörű
görbét alakított :)
Az ügyeletes doki is rendben találta, így jöhettünk haza
:)
De nekem akkora megkönnyebbülés volt ez, most már kibírom
idegileg a következő tervezett CTG-ig.
Így a hét fordulós itthoni fénykép készítés estére
maradt, ami a fényviszonyokon sajnos nagyon látszik, na de annyi baj legyen :)
Akkor fogtunk neki, mikor a fiúk már lefeküdtek, de amint
meghallották a fényképezőgép kattogását, úgy szaladtak kifelé pózolni, mint
akik majdnem lekésték életük legnagyobb lehetőségét :)
Ilyenek vagyunk 36 hetesen:
36 hetesen |
jöttek pózolni :) |
magyaráz |
Kb ekkora |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése