Így a betöltött 35 héthez közeledve mennem kellett a
János Kórházba több vizsgálatra is.
3. trimeszteres vérvétel, az első CTG és kenet vétel volt
a program. Gondoltam, hogy nem 2 perc lesz, de azért meglepett, hogy kb 4 órát
voltunk ott.
Már első hangzásra is tudtam, hogy jól kell beosztani az
időt és az energiámat, mert nagyon el fogok fáradni a végére.
Felvánszorogtam az emeletre a szülésztre a beutalókért,
egyéb szükséges igazolásokért Tanár Úr szobájához.
A lépcsőn egy doki – látva a tempót és a hasamat – tiszta
kétségbeesett hangon és tekintettel megkérdezte tőlünk, hogy segítsen-e, fel
tudok-e menni az emeletre, szülni jöttünk-e? Jó jó, tudom, hogy nem száguldok
mostanság, főleg nem lépcsőn felfelé, de azért ennyire nem volt rossz a helyzet
:)
A következő lépés lecammogni a János Kórház aljába a
laborvizsgálat miatt, az
pillanatok alatt megvolt. Tulajdonképp senki nem volt vérvételen, így kb csak
besétáltunk, szúrtak és már kész is volt.
Onnan vissza a Szülészet épületébe... azért fél útnál már
nem volt őszinte a mosolyom így hegymenetben...
Szóltunk Tanár Úr titkárnőjének (mert ebben maadtunk),
hogy vissza értünk, ő meg felszólt a szülőszobába, hogy mennék CTG-re.
Na, itt kezdődött csak a sűrűje.
Várni kellett picit, majd megpróbáltuk megtalálni a
ficánkáinkat ülve... Zongát sikerült duplán befogni, de Zakariás nem volt meg a
gépnek. Próbáltuk állva, majd bementünk egy szülőszobába, hátha fekve menni
fog. Se oldalt, se hanyatt, sehogy se ment. Ekkor már 3 szülésznő igyekezett
körülöttem, hogy talán neki sikerül.
Végül átküldtek ultrahangra, hogy mondja meg az orvos,
hogy hogy fekszenek és hol kell keressük a szívüket.
Onnan vissza a szülőszobára, mutattam, hogy ki hogyan
van, hol a szívük.
2 szülésznővel összvissz kb 1,5 centinyi, tulajdonképpen
kiértékelhetetlen görbét sikerült alakítanunk, mert amint megvolt egy baba és
elkezdték keresni a másikat, az addig befogott rúgott egyet, ami miatt
mindketten odébb másztak és jól megrúgdosták az érzékelő tappancsokat... Mit
mondjak? Családi vonás, Tóbi és Jóni is ugyanezt csinálta :)
Ezt követően lebaktattunk Tanár Úrhoz, hogy a kenet is
meglegyen... alig bírtam felvergődni a vizsgáló ágyra, lemászni még nehezebb
volt. És akkor a vetkőzés-öltözést nem említem.
Igyekeztem fittnek tűnni és jó pofát vágni a dolgokhoz,
nehogy bent fogjon.
Míg öltözködtem, beszélgettünk. Na, ekkor mondta a tuti
ötletét... szerinte ne a betöltött 37 hétre törekedjünk, menjünk biztosra,
megvárjuk a 38 hetet és a 39. hét elején terminált császár. Örültem, hogy ott a
paraván köztünk és nem látta az arcomat...
Jövő héten véglegesítjük, de a cél dátum a 2015. 02. 02. lett.
Tegnap elégé le voltam döbbenve ezen, de így hogy aludtam
rá egyet, már egészen megszoktam a gondolatot :)
De elsőre sokkolt a dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése