7 hetes 1 naposak voltunk. Alig bírtam kivárni a napot,
az órát...
Annyira ideges voltam, hogy amint bementünk a rendelőbe,
mondtam Zeke Tanár úrnak, hogy csapjunk bele, mert a nevemet sem tudom, annyira
ideges vagyok... mire ő közölte, hogy hogy hívnak, majd mondta, hogy pattanjak
fel a vizsgáló asztalra :)
Nem kellett őket keresgélni :)
Amint az uh-t betette, azonnal látszott a két petezsák és
bennük a szikhólyagok :)
csak ilyen metszetben sikerült a közös fotó :) |
Letörölhetetlen vigyor volt az arcomon és majd kiugrottam
a bőrömből. A „szépséghiba” annyi volt, hogy hematómát is látott, így azonnal
abbahagytunk a vérhigítókat és sok fekvés következett.
Amikor csak lehetett, feküdtem és ha Laci itthon volt,
kint játszottak a kertben a fiúkkal, én meg aludtam, mert hulla fáradt voltam
folyton. De nagyon jó volt, mert tudtuk, hogy ez a legboldogabb álomkór a
világon.
Még émelyegni is szerettem 24 órában, mert tudtam, hogy
minden rendben van :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése