15. heti ultrahang (14+2)

Tegnap voltunk ultrahangon, ez az 5D egy nagyon profi technika... tényleg mindent látni rajta :)

Jelentem, a lényeg, hogy a petezsákok mérete szinte egyforma, a magzatvíz mennyisége mindkét babánál normális, átlagos :)

A gyerekek méretei és súlya is közel azonos (A baba: 95 g, B baba 101 g), genetikai, szervi eltérést nem látott a doktornő :)

fiú gyanús "A" baba

lány gyanús "B" baba

....és vegyespáros gyanús :) ...hiába, Lacinak majdnem mindig igaza van :) 

Nagyon cukik, izgágák (mondjuk azt minden uh-n megjegyezte minden orvos eddig, hogy hihetetlen, hogy egy másodpercre meg nem állnak, folyton megy a tánc odabent).

Már vannak kezdeti akarat kinyilvánítások is, pl. ha nem tetszik hogy sokáig matatják őket a vizsgálat során, jól belerúgnak az ultrahang fejbe :)

Ha túl leszünk a 17. heti vizsgálaton Hajdú dokrotnőnél, akkor véglegesítjük Lintner Tanár Úrral, hogy lesz-e megint méhszáj varrás, vagy nem. Addig alszik rá ő is és mi is :)

Most itt tartunk, boldog 15. hét :)

Genetikai ultrahang (12+4)

Ami bevált azon nem változtatunk... úgyhogy Hajdú Doktornőnél voltunk genetikán.

Vegyes volt a tapasztalat. Na nem a doktornő kapcsán, hanem amit mondott.

A gyerekek fej fej mellett haladva, tökéletesen fejlődnek, koruknak megfelelőek. De a Doktornő fennakadt azon, hogy az egyik petezsák miért annyival kisebb mint a másik, mint az átlagos méretű... ebből adódóan a magzatvíz mennyisége is kevesebb volt az átlagosnál.

Persze több se kellett, ott én is beparáztam.

Jó egy órát vizsgált, a gyerekekben tényleg nem talált kifogásolhatót, de mint genetikus, azonnal elkezdtek a fejében pörögni a különböző genetikai szindrómák és sorra elkezdtük kizárni őket.

A családunkban ráadásul volt egy Potter szindrómás eset is a 80’as években, ami épp a kevés magzatvízzel függ össze. Azt szerencsére azonnal kizártuk, mert akkor nem lenne se vese, se teli hugyhólyag, de nálunk szerencsére van :)

Hajdú Doktornő mondta is, hogy ez nem feltétlenül gond, mert ilyenkor, a 12. héten még nem szempont a magzatvíz mennyiség, hiszen majd a 14-16. hét közt kezdi el szabályozni minden baba magának azzal, hogy issza a magzatvizet és pisil.

Ehhez képest már ő akkor is megnyugtatónak látta, hogy bár ilyen korán nem mindig van vese működés, de nálunk már volt.

Mondta, hogy ez azért 1-2 hét alatt változhat, így szívesen ránk nézne még a 18 hetes genetika előtt, és használjak ki minden alkalmat amikor ultrahang közelbe kerülök, hogy kukkantsuk meg őket, hogy van-e változás.

Aki ismer, tudja rólam, hogy ez felhívás keringőre nekem... minden héten voltunk azóta ultrahangon :)

"A" baba

"B" baba

A genetikán az egyikükre lányt mondott, a másikuk is gyanús volt, de annyira össze volt gömbölyödve, hogy nem jelentette ki, hogy fiú vagy lány, de ő inkább a 2 lány felé hajlott.

A második ultrahang

9 hetes 3 naposan voltunk utóljára Zeke Tanár úrnál.

Mindkét izgága pici babánk tökéletesen megfelelt a korának, csodásan dobogott a szívük.

"A" baba

"B" baba

Természetesen akkor is az ájulás környékezett, pláne, hogy időközben mindenféle színes dolgokkal találkoztam mikor a Crinone távozott. De az ultrahang megnyugtatott, hogy jól vannak, minden tökéletes, és a hematoma is felszívódott :)

Az első ultrahang

7 hetes 1 naposak voltunk. Alig bírtam kivárni a napot, az órát...

Annyira ideges voltam, hogy amint bementünk a rendelőbe, mondtam Zeke Tanár úrnak, hogy csapjunk bele, mert a nevemet sem tudom, annyira ideges vagyok... mire ő közölte, hogy hogy hívnak, majd mondta, hogy pattanjak fel a vizsgáló asztalra :)

Nem kellett őket keresgélni :)

Amint az uh-t betette, azonnal látszott a két petezsák és bennük a szikhólyagok :)

csak ilyen metszetben sikerült a közös fotó :)

Letörölhetetlen vigyor volt az arcomon és majd kiugrottam a bőrömből. A „szépséghiba” annyi volt, hogy hematómát is látott, így azonnal abbahagytunk a vérhigítókat és sok fekvés következett.

Amikor csak lehetett, feküdtem és ha Laci itthon volt, kint játszottak a kertben a fiúkkal, én meg aludtam, mert hulla fáradt voltam folyton. De nagyon jó volt, mert tudtuk, hogy ez a legboldogabb álomkór a világon.

Még émelyegni is szerettem 24 órában, mert tudtam, hogy minden rendben van :)

Mégis vannak még alternatívák :)

Zeke Tanár Úr a sikertelen próbálkozások után a nagy összetörésemben próbálta tartani bennem a lelket (ő helyettesített a negatív HCG vérvétel napján). Abban maradtunk, hogy egy hónap múlva találkozunk, és beszélünk :)

Lacival karöltve visszaadták a hitemet abban, hogy lehetek még ANYA ismét :)

A konzultációnk keretében átvettük a hormonmentes lehetőségeket. Persze én akkor már kész stratégiával érkeztem, elő is adtam szokás szerint, hogy paraszti észből mit agyaltam ki :) Egy idő után ő már csak jegyzetelt és időnként hozzátette, hogy jó gondolat és nyitott kapukat döngetek.

Megegyeztünk, hogy mi lesz a menete a dolgoknak és hogy a következő ciklusban hányadik nap vár ultrahangra.

Repültem a BMC-be a kezdés napján, furcsa volt hatalmas mosollyal kijönni a rendelőjéből egy maréknyi recept nélkül, de tudtuk, hogy sinen vagyunk :)

Mindössze a Clexane-t írta fel és 5 napra napi 1 szem Clostyt. Hormon nélküli spontán ciklusban csinált lombikot, mivel tudjuk a múltamból, hogy magamtól is 99%-ban több petesejtet növesztek havonta. A leszíváshoz közeledve 3 napra adott szurit, hogy nehogy eldurranjanak a reménységeink. Ezen kívül nem tömött hormonokkal, nem volt ezúttal 1,5-2 hónapnyi folyamatos szúrkálás, mint az eddigi long protokolloknál.

Az eredmény 23 leszivott tüsző (persze a nagyja picike), 6 érett petesejt :)

A 6-ból 5 gyönyörű volt másnap is, aztán a beültetés reggelén Rita biológus 4-re mondta jó szívvel, hogy beültethető.

Itt dilemmáztunk, hogy 3 vagy 4 embriót kérjünk vissza, de mivel ez az EmbryoGen fagyasztottan nem kifejezetten működik – legalábbis nálunk ezekből nem indult el semmi, így azt mondtuk, hogy jöjjenek mind a 4-en :)

Végülis Zeke Tanár Úr is áldását adta rá... annyira mondtam neki, hogy higyje el, nem lesznek négyesikrek, tudom :)

négyesfogat :)

És ezután jöttek a megszokott várakozós, lassan telő, vánszorgó napok az eredmenyhirdetésig...

Ezek a manók tiszta nevezetes napos gyerekek :)

Anyu születésnapján jött meg „utoljára”.

A névnapom előtti nap szívták le őket.

A szülinapom előtti nap volt a vv.

A kiírt dátum 2015. 02. 14.

És van még néhány nevezetes nap közben is, amire az ultrahangok estek, egyéb névnapok, ... szóval tiszta ünneolős-bulizós társaság :)

Azért a két legutóbbi csalódás elég mély nyomokat hagyott rajtam, úgyhogy azt tudtam, hogy tesztelés nélkül nem megyek vv-re... előző nap akartam csinálni, de az én Barbi barátnőm addig húzgálta a mézesmadzagot előttem, hogy kimutatja az a teszt már előbb is, hogy végül 3 nappal az eredményhirdetés előtt csináltam az első tesztet, amin hamarabb ott volt a „+”, mint a kontroll csík :)

Persze ez beszippantja az embert, így Lacival hozattam még 2 ugyanolyan tesztet a vérvételig hátra lévő napokra is, és minden reggel egyre erősebb volt az a „+”

Azt gondoltam, hogy szívrohamot tuti nem kapok az eredményre várva a BMC-ben, de majdhogynem ott ájultam el, hiába tudtam, hogy jó az irány, nagyon ideges voltam.

Elsőkként hívtak be egy lánnyal együtt, jött Rita, mondtam neki, hogy az már rég jó hír, ha ő is itt van :)

150,8 lett a HCG szint, amire Zeke Tanár úr azt mondta, hogy majd 2 hét múlva az ultrahangon megszámoljuk őket :)

Mi végig ikreket éreztünk Lacival :)

Laci az elején megmondta, hogy ha egy baba lesz, szerinte lány lesz, ha kettő, akkor vegyes páros.... ettől azóta sem tudták eltéríteni.

A második fagyasztott beültetés

Nem vártunk, a következő ciklusban visszamentünk a két picinkért, akikben az utolsó reményünk volt.

Ez részben orvosi javaslatra történt, hiszen semmi hormont nem kaptam, így azt mondták, tulajdonképp az egész annyiban érinti a testemet, mintha spontán sikerülne bebabásodni.

Nagyon szépen felébredtek, osztódtak is, nagyon reménykedtünk, aztán kiderült, hogy sajnos nem sikerült...

Azt hiszem az egyik legrémesebb érzés volt a Lányok elvesztése óta... azt éreztem, hogy nincs tovább. Már ez is fizetős volt, és egyébként is megbeszéltük Lacival, hogy nincs több hormonkezelés, mert a fiúkat fel kell nevelni, és 8 lombik, plusz 2 leállított stimuláció után nem kísértjük tovább a sorsot.

Ezt anno, reményekkel teli, nagyon nagyon könnyű volt megbeszélni... de ott, abban a helyzetben a legselejtesebb embernek éreztem magam a földön.

Minden percben boldog voltam és hálás amiért a fiúk vannak nekünk, ugyanakkor folyton azon járt az agyam, hogy nem lehet több ilyen kis csodánk, mint ők. Egy nő voltam, akinek a legnagyobb kincs az anyaság, a gyerekei, a család, és képtelen voltam újra belevágni, mert elfogytak az alternatívák. Volt két nap, mikor a szívemet tépték-ráncigálták ki a helyéről.