Szerdán Anyu jött velem a János Kórházba. Mivel BKV-zni már nem tudok, maradt a taxi...
Reggel becsekkoláskor megmutattam magam Lintner Tanár Úrnak a viszketős pöttyeimmel... így azonnal leküldött vérvételre is, hogy kontrolláljuk a 2 héttel ezelőtti toxémiás labort, kizárhassuk az epepangást, stb...
Vérvételnél nagyon vicces volt, mert bementem, és egyből minden laboros hölgy megállapította, hogy mennyit nőtt a hasam és mennyivel jobb színben vagyok, mint a cukorterhelésnél :)
Mondtam, hogy naná, mivel nem kell cukrot innom :)
Utána felcammogtunk (ami nálam ezesetben kb 20 percet vett igénybe), Tanár Úr asszisztense, Kriszti felcsörrent az ultrahangba, hogy nézzenek meg, minden rendben volt :)
34+2-n mindkét kis Manócska 34 hetesnek felelt meg :) ...persze csak a koponyájukat tudtuk megmérni és a szívüket sikerült még kb megnézni. Kicsit épp átlósra vették a figurát, de szigorúan medence végűen, úgyhogy maximálisan császár-pártiak még mindig :)
Innen átlibbentünk a szülőszobára az első CTG-nkre :)
Kb bő egy óra alatt sikerült becserkészni mindkettőjüket úgy 5-10 percre. Effikével nem győztünk ellen tartani a sok rugdosásnak, ficergésnek :)
Trükkös kis huligánok időnként szép óvatosan odébb másztak, ilyenkor fél perc alatt kiszúrtuk, hogy mindkét tappancs ugyanazt a Picúrt méri... ilyenkor újabb keresgélés, kommandózás következett.
Mikor lett egy kisebb darabka értékelhető görbe, lecammogtam Tanár Úrhoz, minden eredménnyel elégedett volt, pocakommal is, jövő héten kedden ismét ez a kör vár ránk, és november 5-én, a betöltött 36. héten a vizsgálatokon túl kijelölünk 1-2 mindannyiunknak szimpatikus dátumot :)
Hihetetlen hogy már itt tartunk... szinte érzem az orromban a baba-illatot ha a szülés közelgő időpontjára gondolok :)
Az Utrogestant abbahagytuk, 34+3-nál vettem be az utolsót.
Másfél hét múlva a Magnéziumot is el kell kezdeni leépíteni szépen fokozatosan... az is eltart majd egy darabig, hiszen átlag 13 Magnerotot eszem egy nap :) Frontos időben 4 db-bal többet is...
A vérvételi eredményemet azóta megbeszéltük telefonon Tanár Úrral, minden rendben vele, úgyhogy marad a tűrés, nem vakarózás és a törölközőbe csavart jégaku szorongatás :)
Drága Eszter!
VálaszTörlésSzemély szerint már nagyon hiányoltalak, de ezek után, amit írtál, nem csodálom, hogy pár hétre eltűntél. Durva, hogy a terhességed végén a családtagjaidért jobban kell aggódni, mint érted. Remélem Lac-od már jobban van. A lényeg, hogy a fiúk tökéletesen vannak, hihetetlen, hogy pár hét és a kezedben tarthatod őket. Annyira szépen haladtok.
Puszillak!