Szombat este kifaragtuk mindketten életünk első tökfejeit :)
Már évek óta tervezgettük, hogy kéne, de valami mindig közbejött, vagy a pofátlanság felső fokának minősítettük azt az árat amin árulták a tököt itt nálunk a zöldségesnél.
Így idén előre rákészültünk a kérdésre, vettünk magot, ültettünk, nevelgettük, majd leszüreteltük a 2 óriás és a 3 baba méretű tököcskét... tekintve, hogy mi volnánk a felnőttek kis családunkban, a 2 nagynak estünk neki :)
Persze én könnyített módon hajtottam végre a feladatot, mert Laci már előre kivéste, rám csak az arcocska várt, de ez is éppen 15 perccel volt több ülés, mint amennyit az utóbbi időben megszoktam.
Íme az eredmény:
így vigyorognak nappal |
Robotöki, Lacom csinálta |
Dilló-töki, én művem |
Azóta is kint világítanak esténként a teraszon, bámulnak befelé :)
Nagyon jó volt végre együtt itthon, meg ez a kis közös ténykedés... most megint teljesen össze vagyunk nőve :) ...állandó bújás és az a „nem tudunk betelni egymással” érzés. Pedig alapjáraton is így működtünk, de most aztán ezres fokozaton tesszük mindezt :)
Szia Kedves!
VálaszTörlésHát végre hírt adtál magadról..
Már nagyon aggódtam, és lám nem is hiába..
Részvétem Mama miatt. :(
és örülök, hogy Laci jól van..
A tököd gyönyörű, mi is most tervezzük Milcsivel.. :)
Puszillak mindannyiótokat.
G