A hosszú hétvége a Mamával történtek végett szomorkásan telt, ugyanakkor várakozással teli is volt, hiszen izgatottan vártuk, hogy szerdán láthassuk a Manócskáinkat az ultrahangon.
Minden megszokottan ment, sőt, talán még visszafogottabban is mint egyébként. Laci nem igen pörgött kint a kertben, hanem bent volt velünk, mert jobban viseltem mindent így, hogy összebújva beszélgettünk. Anyu is ott volt nálunk, régi fényképeket nézegettünk Mamáról, Papáról, sztorizgattunk, emlékeztünk hármasban.
Vasárnap délután kis pöttyök jelentek meg a kezeimen, amik pokolian viszketni kezdtek és egyre sűrűbben díszítették a ujjaimat. Estére már a talpam sem bírt ellenállni, és azon is megjelentek a kis dudorok.
Hétfő reggelre olyan brutális volt a látvány és a viszketés is, hogy elugrottunk az ügyeletre.
Hála Istennek, a legnormálisabb doki volt bent, nem kellett a sok beteg közt várnom, hamar behívtak és megnéztek. Azt mondta, allergiának fura, pláne hogy tenyéren és talpon van csak jelen... amúgy pedig az ilyesmit erős szteroidos krémmel és csupa olyan gyógyszerrel kéne kezelni, amit most úgysem szedhetek, úgyhogy sajnálja, de csak azt tudja tanácsolni, hogy tűrjek :)
...mondtuk, szuper ötlet, de becsülöm az őszinteségét!
A frászt hozta ránk, mert azt mondta, hogy látja, mindjárt szülünk. Mondtam neki, hogy reményeim szerint majd csak 4 hét múlva... mire közölte, hogy annál tuti hamarabb így ránézésre, még úgy is hogy ikrek, mert olyan a hasam, mint akik innen egyenesen a szülőszobára mennek. Ezt 1-2 órányi kattogás után elhesegettük, hiszen a pocim fent van, és anno a Lányokkal ennél volt nagyobb hasam is, úgyhogy van még bennünk jópár centi :)
Ebéd után Lacom szundizott egyet, majd mikor felkelt, nem érezte túl jól magát... mértünk egy vérnyomást, cukrot neki. Nem volt nagyon durva, de lényegesen magasabb, mint ami nála megszokott.
Este megint szédült, remegett, erőtlen volt, émelygett, ... ismét mértünk, és ekkor jöttek az egyre vadabb értékek. Fekve, pihi közben 190/110-es vérnyomás, ami nagynehezen 168/100 körülre leküzdötte magát. Ajánlgattam Lacinak, hogy hívok dokit, nehogy baj legyen, de kezdett jobb lenni és azt mondta, el tudna aludni, nem akar dokit most.
Persze egész éjjel nem aludtam, mert a Drágámat néztem, hogy jól van-e, közben pedig próbáltam uralkodni magamon, hogy ne vakarjam a kezeimet, lábaimat.
Kedd reggel 7-kor mértünk megint vérnyomást ébredés után még az ágyban Lacinak, 186/110. Na, itt már nem érdekelt, hogy mit mond, hívtam ügyeletet. Mondtam, hogy Őt így fekve szédülős állapotban nem hagyom vezetni, én meg nem férek már oda a kormány mögé, így marad az a megoldás, hogy Ők jönnek.
1 órán belül kint voltak, mértek, EKG-t csináltak, majd írtak egy beutalót a SOTE 2-es Belgyógyászatra. Kis naívan gondoltuk, hogy majd holnap a János Kórház után bemegyünk és megbeszéljük a kivizsgálást. De ekkor a doktornő feltette az 1000 $-os kérdést: hívjon-e mentőt???
Ott egy pillanatra (na jó, volt ez több is), megállt bennünk az ütő, hogy most azonnal gondolta a 2-es Belklinikát?
Mondta, hogy naná! Mert attól, hogy az EKG jó lett, ezt SOS ki kell vizsgálni, mivel bármikor kaphat egy szívrohamot, agyvérzést, ... úgyhogy 1-2 órán belül kórházban kell lennie!
Persze volt kisebb fejmosás is, hogy miért nem hívtam éjjel ügyeletet, és örüljek, hogy nem lett baj éjjel és felébredt még reggel Laci... mondtam, mondjon még ilyeneket nyugodtan, és akkor egy ikerszülést is levezethet itt a nappaliban!
Búcsúzóul annyit mondott, hogy ne idegeskedjek, és ha beindulna a szülés, mentőt hívjak és a distpécsernek feltétlenül mondjam meg, hogy ikerterhesség, harántfekvésesek a gyerekek és össze van varrva a méhszáj.
Az én számon csak annyi jött ki, hogy: Viszlát!
Szerintem még nem csukta be mögöttük Anyu a kaput, mikor már sírtam, hogy most mi lesz... nagyon megijedtem és nagyon soknak éreztem az elmúlt néhány nap eseményeit.
Szomszéd hála Istennek épp jött haza, őt elcsítük, hogy vigyen már be minket Pestre.
Egy órán belül összedobtuk Laci kórházi pakkját, nekem egy másikat hogy addig Anyunál maradjak, és indultunk is.
Próbáltam tartani magam, de nem ment túl jól, könnyes szemmel hagytam ott Lacit a szobában a SOTÉn... Ő engem sajnált és féltett, én meg őt :) marha jó páros lehettünk könnyes szemmel...
Az elmúlt 4 napban kismillió vizsgálatot végeztek el rajta, szerencsére minden rendben van. Most beállították három gyógyszerre, és a többi vizsgálatra december-januárban kell majd visszamászkálni, de azt már a járóbeteg rendelés keretein belül.
Egy-két hormon eredmény majd csak jövő héten lesz kész, de a vérképek, nyálminták, gyűjtött vizeletvizsgálatok, szív- és hasi ultrahangok eredményei tökéletesek. EKG-k hibátlanok, vérnyomást 4. próbálkozásra be tudták lőni egy gyógyszerrel.
Persze majd megyünk mi még ezután, mert az azért nyugtalanító, hogy miért 190/110 a vérnyomása minden ok nélkül...
De a lényeg, hogy nincs életveszélyben és ma délután haza jöhet :)
Majd’ kiugrottam a bőrömből örömömben, mikor a reggeli vizit után ezt mesélte!
Úgyhogy most nagyon várjuk, hogy hívja Anyut, hogy megvan a zárójelentés és mehet érte, jöhetnek haza, és este ideugrik értünk az otthoni szomszéd és cókmókolunk haza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése