Szemészeti őrület

Szemészetre hat hónapos korukban és egy évesen is vittem őket, mert Anyunak veleszületett szem betegsége van, ami két genrációnként öröklődik legnagyobb valószínűséggel. Mondta is Anyunak a szemész orvosa, hogy ha unokák lesznek, akkor mindenképpen nézessük meg őket időben.

Hat hónaposan „minden rendben” volt, de az egy éves kontrollon ennél kicsit összetettebb helyzet alakult ki.

Az biztos, hogy azt nem örökölték, ami Anyunál van- hála Istennek.

Jónás szeme biztosan tökéletesen jó.

Tóbiásnál azonban a gép hat hónaposan is és most is bizonyos mértékű rövidlátást mutatott.

Nem árulok el nagy titkot, hogy az ország legnevesebb gyerek szemészénél voltunk most (a többit kinek kinek a fantáziájára bízom). És pupilla tágítás után, Tóbiás mindkét szemét -8,5 dioptriára mérte be. Csináltak ultrahangot is, amin megállapították, hogy teljesen normális méretű a szemgolyó, tehát nem ez okozza a rövidlátást.

Ennek fényében a doktornő kezdő szemüvegként felírt neki egy -4-es dioptriájú szemüveget, hogy séta közben hordja.

Első reakcióként összetörtem a dolog miatt, hogy ez majd mennyi korlátot fog jelenteni neki, hogy nem sportolhat majd azt amit szeretne, ...stb. Meg hogy majd mennyit fogják bántani emiatt. Kétségbe estem, hogy hogyan fogom megvédeni mindentől ebben a tökéletességet megkövetelő világban.

Abból indultam ki, hogy engem a -2-es szemem is mennyire szemüveghez köt, hát még egy -8,5-ös dioptria...

Aludtam rá egyet, megnyugodtam, majd másnap felkerekedtem szemüveget csináltatni.

Sikerült egy kisebb vagyont kiadni egy gyerek szemüvegre... hozzáteszem, minden extrát lealkudtam róla, és a keretek közül is a közép árfekvésűt választottuk... így lett 40,000.- forint a szemüveg.

Hordattam is vele egy hétig minden sétánál.

Majd a szomszédunk (ő is ikres anyuka, akinek az egyik gyerkőcével sokat futkostak szemészetre) nekem szegezte, hogy miért nem mutatom meg a gyereket egy másik szemésznek? Mert szerinte ennyire nem lehet óriási a dioptria Tóbiásnál, hiszen a hétköznapi létezéséből az látszik, hogy lát mindent.

Annyira beleültette a fülembe a bogarat, hogy azonnal kerestem egy másik nagy gurunak mondott gyerek szemészt, kaptunk időpontot, elmentünk.

Minthogy nem mondtam meg neki, hogy játunk már szemészeten (mert nem akartam szakmai vitát), az elején kezdett mindent, pupillát tágított, majd megállapította ő is, hogy Tóbiás rövidlátó, legfeljebb 3,5-4-es dioptria. Erre ebben a korban nem adna szemüveget, kontroll 2014 szeptemberében, és akkor valószínű kap majd egy 1,5-2-es dioptriájút.

Mindkét szemész nagyon elismert a szakmában, tapasztaltak, és mindketten megnézték a szemét kétszer egymás után, gépi és kézi vizsgálattal is.

Egyértelmű, hogy keresnem kell egy harmadik orvost is, hiszen mi alapján döntsem el én, hogy melyik diagnózis a helyes?

De azért elgondolkodtató, hogy ugyanazzal a módszerrel, ugyanarról a gyerekről két ennyire más szakvélemény születik.

Most csak remélhetem, hogy majd a harmadik valamelyik korábbi orvos véleményével egyet ért és akkor 2:1 arányban eldől ez a kérdés.

Félreértés ne essék, azt belátom, hogy nem tökéletes a szeme, biztosan kell neki majd hosszú távon szemüveg, hiszen azt szülőként is észre vettem, hogy valamivel közelebbről nézi a tárgyakat, mint pl. Jónás. De úgy érzem, nagyon nem mindegy, hogy -8,5 vagy – 3,5 a gyerek szeme!

Amúgy egy cuki kis professzor szemüvegben :)

És nagyon okos kisfiú... nem piszkálja, szépen viseli a szemüveget. (amit amúgy azóta nem adtam rá, mert nem tudom eldönteni, hogy használok vagy ártok vele per pillanat)

szemüveg próbálgatás az optikában :)

gyakorlatban az elkészült szemüvegben :)