December képekben

MÜPA fája Ringató után :)

Ikres Mikulás bulin :)

Még mindig így alszanak :)

Borsós hálózsákban a huncutok :)

Jónás borsóval :)

Tóbiás borsóval :)

Jónás esti mesét hallgat :)

Tóbiás esti mesét hallgat :)

Finom az alma, ha elcsenhetjük :)

Huncutok kalodában :)

Kis kezek, nagy mesterek :)

Új év, új tervek :)

Az hogy új év, igaz. De a terveink nem sokat változtak az utóbbi időben :)

Indul a babaprojekt 6.0

Készülünk vissza a fagyi babáinkért az év első felében.

Már ősz eleje óta ismételjük a vizsgálatokat, szedem a gyógyszereket.

Tűű doktornál a kontroll első körben elég sokkolóan sikerült. Ahhoz képest, hogy évek óta nem eszünk lisztet, cukrot, és tartom a diétát, életem legrémesebb cukorterhelésén vagyok túl. Ilyen rémes eredményt sosem láttam még.

0’ cukor: 4,7

60’ cukor: 10,6

120’ cukor: 9,5

0’ inzulin: 2,7

60’ inzulin: 51,7

120’ inzulin: 56,2

Ami még rémesebb lett, a TSH :(

TSH: 2,98

A hormonjaim is pocsékak voltak, a cikluson belüli referencia értéket nézve egyik sem volt tartományon belül.

Gyakorlatban is tudtam, hogy a ciklusommal valami nincs rendben, mert az eddig percre potos működése helyett teljesen össze-vissza működött. Szülés óta hol 24 napos volt, hol 34, hol 27, ... követhetetlen.

Így gyógyszert váltottunk.

Elhagytuk az Eucreast és helyette az Actos visszatért az életembe :)

Mellette szedem a Merckformin XR-t is, és két maréknyi vitamint.

Első körben nem kaptam gyógyszert a TSH miatt, de nézetett egy kontrollt 5 hét elteltével Tűű doktor, amin már

TSH: 3,97 lett.

Úgyhogy felírta az L-Thyroxin-t is.

Most ezeket szedem már hónapok óta, és látványos javulás állt be, legalábbis a ciklusom beállt 28 naposra és elmaradtak az ösztrogénhiányra utaló jelek, mint pl. a barnás vérzés a menstruáció elmúlta után.

Remélem, ez majd a hormonszinteken és a TSH-n is megmutatkozik a keddi kontrollon :)

A mammográfiát is megcsináltattam a János Kórházban, szerencsére minden rendben volt.

Bár a frászt hozták rám, mert a RTG felvételt is ismételni kellett, mert nem lett jó az egyik kép. Majd ahelyett, hogy a többiekhez hasonlóan megkaptam volna az írásos leletet, behívtak ultrahangra is.

Kérdeztem is a hölgyet, hogy most kell-e infarktust kapnom? De mondta, hogy nem, csak korosztályi sajátosság, hogy nagyon mirigyes a mell állomány ilyenkor és biztos ami biztos csinálnak egy UH-t is, hogy kizárják a legkisebb eltérést is.

Az ultrahangon mindent rendben talált a doktornő, úgyhogy negatív leletet kaptam :)

Az immunológián is jártam Bazsó Anna doktornőnél. Szokás szerint egy tündér volt :)

Megnézetett mindent ismét, és tulajdonképp ugyanolyan eredmények lettek, mint a fiúk előtt, úgyhogy ezt nagyon rendben lévőnek vettük. Hiszen a fő cél, hogy hasonló, vagy ha lehet ugyanolyan paraméterekkel fogjunk bele, mint velünk...hiszen az működött :)

Most várjuk az utolsó leleteket még a hematológiáról, valamint a nőgyógyászati tenyésztések eredményét.

Múlt héten vette le Lintner Tanár Úr a micoplasma, ureaplasma, ghonorea, chlamydia, rákszűrés keneteket, amiknek kb 2 hét múlva lesz meg az eredménye.

Jövő héten lesz egy hysteroscopia megint, és ha minden szuper, akkor február második felében mehetünk vissza a babócákért :)

Azt gondoltam, hogy az ember ilyenkor már nem ugyanúgy várja ezt, nem ugyanazzal az izgalommal tekint előre, és nem ugyanolyan óriásinak érzi a tétet, hiszen itt van már Tóbiás és Jónás.

És persze ugyanannyira szeretnénk a következő babákat is, mint őket, de most a velük való tökéletes életünk mellett nem hittem volna, hogy ilyenkor, a kistesós projektnél is ekkora lesz a stressz... pedig de!

Néha úgy érzem, hogy talán még nagyobb.... valahogy még jobban érzem, látom rajtuk keresztül minden pillanatban, hogy mekkora tétje van, hogy milyen fantasztikus, tökéletes kisemberek lesznek a pici sítáboros bogyókáinkból is :)

Rendületlenül eszem a méhpempőt is reggelente, meg szedem a D vitamint is, természetesen ősz óta megint Femibionon és Magneroton élek :) Koenzim Q10, szelén, cink, E és C vitamin, ... mindent ugyanúgy csinálunk mint legutóbb.

A fehérjeport is betáraztuk már itthon, és a napokban összeírom, hogy mi van még itthon a régi szurik közül a kezdő csomaghoz :)

Eközben a fiúk már a napokban 14 hónaposak lesznek :)

Egész napos program a kanapéra fel és a kanapéról le mászás, a szekrénysor megmászása, könyvespolcon lépkedés :)

2 hete el is indultak kapaszkodás nélkül, úgyhogy most már nincs akadály előttük.

Azok a megoldások a lakáson belül, amik az elmúlt hónapokban akadályként funkcionáltak, mára mintegy ugródeszkává váltak számukra, aminek segítségével még feljebb juthatnak a bútorokon :)

Meglepődtem magamon, de nem vagyok stresszes miatta! Igazából mikor először másztak fel a kanapéra, kikerekedett a szemem, hogy mi lesz mostantól. De amint megláttam, hogy milyen ügyesen másznak le róla... popó előre, és szépen leereszkednek két talpra... innentől kezdve nem volt min aggódni fel is tudnak mászni és le is :)

Persze fél szemmel ott vagyok mindig, de nem aggódom miatta. Nagyon ügyesek mindketten.

A járást napról napra egyre inkább használják helyválzoztatásra és egyre inkább hagyják el a mászást :)

Dévényes kolléganő megnézte őket, és mindent tökéletesnek talált. Kezeli őket továbbra is, de inkább csak inspirációként :)

A könyvek bűvöletében élnek már második hónapja, mutatják az állatokat, ha kérdezzük, hogy hol van az adott állat. Van amihez mondják is, hogy mit mond... okosak.

Már nem rágják, nem tépik, hanem lapozgatják, nyitogatják, ügyesen veszik kézbe és ha fejjel lefelé van a könyv, gondosan megfordítják.

Olvasnak :)

megy a kommentálás :)

A fogakat folyamatosan növesztjük - hála Istennek továbbra is csak onnan tudom hogy újabb foguk van, hogy időnként belenézek a szájukba :)

Extra duzzadtak az ínyeik a rágófogaknál is, úgyhogy azoknak a felbukkanását is várom már a napokban  :)

Jónás fogat mos :)

Tóbiás fogat mos :)

Az evés továbbra is nagyon jól működik (szerencsére), ügyesen esznek mindenfélét és egyre önállóbban.

A napirendjük változatlanul működik.

Dévény tornára járunk hetente a SOTE-ra, ott főleg az arcukat, szájukat kezelik, és most a járást segítő gyakorlatokat is. A Dévény Alapítványhoz január végén kell mennünk, lesz még 4-5 kezelés a járáshoz kapcsolódóan, aztán az orvosi felülvizsgálat és elvileg utána el is bocsájtanak onnan minket :)

A vesemedence kontrollon voltunk karácsony előtt velük, az ultrahangon minden rendben volt, Professzor úr megnézte őket alaposan és azt mondta, emiatt többet nem is kell menni. Persze továbbra is szabály, hogy láz esetén vizelet vizsgálat szükséges, de 99% valószínűséggel kijelenthető, hogy ez egy egyszeri vesemedence gyulladás volt és nem áll szervi eltérés a háttérben.

Ünnepek

Nagyon jól sikerült az év vége. Természetesen a fiúk sokkal többet felfogtak az egészből mint tavaly, az adventet is beleértve. Együtt készültünk, nézelődtünk.

Egészen el voltak ámulva a sok karácsonyi dekorációtól, a fényektől, a fától :)

Karácsonykor itt volt Anyu is nálunk, és úgy döntöttünk, hogy nem fogunk belepusztulni a sok sütés főzésbe. Első helyen az volt, hogy a gyerekekkel és együtt legyünk, egymással foglalkozzunk, csináltunk enni is persze, de nem jutott minden előre kigondolt kajára idő... de nem bántuk.

Ebéd után szokás szerint lefektettük aludni a fiúkat, aztán behozta Laci kintről a fát.

Nekünk mindig gyökeres karácsonyfánk van, és 2 éve meg is maradt szerencsére, így azt ilyenkor kiássa, majd ünnep után visszaültetjük.

Szóval behozta a nagy cserében, feltette a komód tetejére, és kezdődhetett a díszítés.

Mindig azt mondtuk, hogy majd ha gyerekeink lesznek, akkor nagy, plafonig érő fánk is lesz, de egyelőre maradtunk a kisebb, bútorra tehető méretnél, mert szerintem 2 percig nem maradt volna egyben, ha a földön áll :)

A fények felkerültek, és nyúltam volna a díszekért, de sehol sem voltak...

Valamikor – nyilván tavaly – átvittük Anyuhoz, és ott maradtak.

Úgyhogy olyan dolog történt, amit sosem hittem volna, SOHA!!! A multik mentették meg a helyzetet :) még advent elején vettem a Tescoban olcsó, műanyag díszeket, mert szoktam csinálni adventi koszorút a temetőbe is Apunak, a Nagymamámnak és Anyósomnak. Idén is így volt, de oda nem viszek ki baromi drága csilli-villi díszekből készült koszorút, mert el sem fordulunk és sajnos már ott sincs. Talán a Tesco gazdaságos díszekkel felturbózott koszorút nem lopják el azonnal...

És ezekből a díszekből maradt jópár darab, ami végül nagyon jól jött, mert ez került a fára.

Nagyon, nagyon finnyás vagyok a karácsonyfa díszítésre amúgy. Mindig előre kiagyalom hogy adott évben milyen színű legyen, átszalagozom időben, stb.

Kb 3 napba telt, míg meg tudta szokni a szemem és nem csak azt láttam a fán, hogy fröccsöntött gömbök vannak rajta, hanem hogy az egy karácsonyfa :)

De legalább nem kaptam szívbajt tőle, hogy a kristály gömbök egyike vajon leesik-e a fáról a gyerekek lelkesedésének következményeként :) ...semmi sincs véletlen :)

Szóval mikor felébredtek a fiúk a délutáni alvásból, már állt a fa. Kijöttünk a szobájukból és szó szerint tátva maradt a szájuk a csodálkozástól :)

Nagyon édesek voltak.

Látszott, hogy teljesen le vannak nyűgözve tőle. Amúgy is, ha látnak, hallanak valami érdekeset, akkor rámutatnak és közben mondják, hogy „óóóóóó” :)

Hát óóóóó-gattak egy darabig és mutogatták napokig a fát meg a díszeket.

Aztán kora este átöltöztünk, és énekeltünk velük/nekik karácsonyi dalokat, gyújtottunk csillagszórót, majd jöttek az ajándékok.

A csillagszóró nagy sikert aratott, ahogy az énekek is. Az ajándékok több körben is nagyon tetszettek nekik. Először a csomagolás volt ami mindent vitt :) aztán mikor leesett nekik, hogy nem az a legnagyobb poén, hanem ami azon belül van, akkor jött a második örömködés :)

Csináltunk (próbáltunk készíteni) családi képeket is.

Az eleje jól ment, Anyu, a fiúk, meg én rajta vagyunk :)

De mikor jött az önkioldós változat, hogy Laci is szerepeljen a képeken, valószínű valamit elnyomkodhatott véletlenül, mert onnantól kezdve csak olyan képek lettek, amiken minden tökéletesen sötét...

Másnap reggel mikor letöltöttük a gépre a képeket, és kibosszankodtuk magunkat, el is dőlt, hogy 25-én is ugyanaz lesz az esti program...családi kép készítés :)

Megpróbáltuk kb ugyanazokat a fotókat megcsinálni.

Sajnos kevesebb sikerrel, mert a fiúk valahogy jobban pörögtek, mint szenteste, és így tulajdonképp nem lett olyan fotó, amin mindenki épp odanézne, éles lenne, .... stb.

Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy kéne egy-két műtermi is. De mindegy, már megemésztettem ezt is, hogy olyan csak a filmeken van, hogy mindenki oda figyel, gépbe néz, és mosolyog :)

A csillagszóró bűvöletében :)

Kiscsaládos :)

A lényeg, hogy nagyon jó volt együtt és csodás volt megélni minden percét annak, hogy a gyerekeknek mennyire tetszik az egész :) és mi végérvényesen, visszavonhatatlanul igazi CSALÁD vagyunk :)

Imádtam, hogy odavoltak az énekekért és a díszekért :)

szenteste, lefekvés előtti, pizsis :)

Szemészeti őrület

Szemészetre hat hónapos korukban és egy évesen is vittem őket, mert Anyunak veleszületett szem betegsége van, ami két genrációnként öröklődik legnagyobb valószínűséggel. Mondta is Anyunak a szemész orvosa, hogy ha unokák lesznek, akkor mindenképpen nézessük meg őket időben.

Hat hónaposan „minden rendben” volt, de az egy éves kontrollon ennél kicsit összetettebb helyzet alakult ki.

Az biztos, hogy azt nem örökölték, ami Anyunál van- hála Istennek.

Jónás szeme biztosan tökéletesen jó.

Tóbiásnál azonban a gép hat hónaposan is és most is bizonyos mértékű rövidlátást mutatott.

Nem árulok el nagy titkot, hogy az ország legnevesebb gyerek szemészénél voltunk most (a többit kinek kinek a fantáziájára bízom). És pupilla tágítás után, Tóbiás mindkét szemét -8,5 dioptriára mérte be. Csináltak ultrahangot is, amin megállapították, hogy teljesen normális méretű a szemgolyó, tehát nem ez okozza a rövidlátást.

Ennek fényében a doktornő kezdő szemüvegként felírt neki egy -4-es dioptriájú szemüveget, hogy séta közben hordja.

Első reakcióként összetörtem a dolog miatt, hogy ez majd mennyi korlátot fog jelenteni neki, hogy nem sportolhat majd azt amit szeretne, ...stb. Meg hogy majd mennyit fogják bántani emiatt. Kétségbe estem, hogy hogyan fogom megvédeni mindentől ebben a tökéletességet megkövetelő világban.

Abból indultam ki, hogy engem a -2-es szemem is mennyire szemüveghez köt, hát még egy -8,5-ös dioptria...

Aludtam rá egyet, megnyugodtam, majd másnap felkerekedtem szemüveget csináltatni.

Sikerült egy kisebb vagyont kiadni egy gyerek szemüvegre... hozzáteszem, minden extrát lealkudtam róla, és a keretek közül is a közép árfekvésűt választottuk... így lett 40,000.- forint a szemüveg.

Hordattam is vele egy hétig minden sétánál.

Majd a szomszédunk (ő is ikres anyuka, akinek az egyik gyerkőcével sokat futkostak szemészetre) nekem szegezte, hogy miért nem mutatom meg a gyereket egy másik szemésznek? Mert szerinte ennyire nem lehet óriási a dioptria Tóbiásnál, hiszen a hétköznapi létezéséből az látszik, hogy lát mindent.

Annyira beleültette a fülembe a bogarat, hogy azonnal kerestem egy másik nagy gurunak mondott gyerek szemészt, kaptunk időpontot, elmentünk.

Minthogy nem mondtam meg neki, hogy játunk már szemészeten (mert nem akartam szakmai vitát), az elején kezdett mindent, pupillát tágított, majd megállapította ő is, hogy Tóbiás rövidlátó, legfeljebb 3,5-4-es dioptria. Erre ebben a korban nem adna szemüveget, kontroll 2014 szeptemberében, és akkor valószínű kap majd egy 1,5-2-es dioptriájút.

Mindkét szemész nagyon elismert a szakmában, tapasztaltak, és mindketten megnézték a szemét kétszer egymás után, gépi és kézi vizsgálattal is.

Egyértelmű, hogy keresnem kell egy harmadik orvost is, hiszen mi alapján döntsem el én, hogy melyik diagnózis a helyes?

De azért elgondolkodtató, hogy ugyanazzal a módszerrel, ugyanarról a gyerekről két ennyire más szakvélemény születik.

Most csak remélhetem, hogy majd a harmadik valamelyik korábbi orvos véleményével egyet ért és akkor 2:1 arányban eldől ez a kérdés.

Félreértés ne essék, azt belátom, hogy nem tökéletes a szeme, biztosan kell neki majd hosszú távon szemüveg, hiszen azt szülőként is észre vettem, hogy valamivel közelebbről nézi a tárgyakat, mint pl. Jónás. De úgy érzem, nagyon nem mindegy, hogy -8,5 vagy – 3,5 a gyerek szeme!

Amúgy egy cuki kis professzor szemüvegben :)

És nagyon okos kisfiú... nem piszkálja, szépen viseli a szemüveget. (amit amúgy azóta nem adtam rá, mert nem tudom eldönteni, hogy használok vagy ártok vele per pillanat)

szemüveg próbálgatás az optikában :)

gyakorlatban az elkészült szemüvegben :)