Ilyenkor mindig olyan lassan akarnak telni a napok...
Már alig várom a hétfőt, hogy jó híreket hallhassak, szép stabil magas hcg-t közöljön velünk Tanár Úr :)
És olyan rapszodikus vagyok ebben a várakozós időszakban. Egyik percben biztos vagyok a sikerben és csak azt a lehetőséget látom magam előtt, hogy sikerült, máskor meg rám tör a félelem, hogy mi van ha megint pofára esés vár ránk?
Legjobb lenne nem ezen agyalni folyton, de ezt nem olyan egyszerű megvalósítani... legalábbis nekem nem megy túl jól.
Érdekes, hogy sokkal többet ficergek most, mint a korábbi lombikokkor. Ilyenkor az elején még mindig jól bírtam a fekvést és szigorúan be is tartottam. Most már első nap jöttem-mentem itthon kicsit.
Valamiért az a dilim, hogy fontos a jó vérkeringés a méhemben :)
Időnként mintha kicsit émelyegnék, de aztán meggyőzöm magam, hogy ez nyilvánvalóan amiatt van, hogy bebeszélem magamnak...
Szegény Lacnak már az idegeire mehetek azzal, hogy 10 percenként kérdezem, hogy minden rendben van-e a pocakomban :)
Azt hiszem az lesz a legjobb, ha hamar elérkezik a hétfő és megtudom végre számszerűen hogy mi a helyzet a pocakomban.
Mindenesetre bízom benne nagyon, hogy jól kapaszkodnak és már stabilan befurakodtak a Babócáink és az elkövetkezendő 8 hónapot odabent töltik :)
Nagyon drukkolok Eszter!Köszönöm a meghívást!!
VálaszTörlés