Azért egy hetet így is elmismásoltam, mert már december 1. óta méricskélnem kellene a vércukromat, de csak ma érett meg a helyzet rá :)
Reggel az éhgyomrit Lacom mérte le...könnyű dolga volt, mert felkelés után még nem telt el annyi idő, hogy teljesen bebootoljon az agyam, így nem nagyon tiltakoztam, csak csendben tűrtem... mondjuk tegnap este lealakítottam a teljes műsorszámot, hogy ígérje meg, hogy nem fog fájni és nem múlik el az érzékelés az ujjacskáimból jövő nyárra, blablabla :) Jól bírta a megpróbáltatást :)
Én meg a ma reggeli szúrást :)
Nem tudom, hogy a 3,6 mmol jónak számít-e, de annyi lett az eredmény.
A reggeli utánit pedig már én böktem :) Nagyon hősiesen ment... jól becsuktam a szememet mielőtt beledöftem az ujjamba (4,5mmol lett az eredmény)... már fel is hívtam Lacomat, és elbüszkélkedtem vele, úgyhogy lemondta a papot és a koszorúkat amit a temetésemre irányoztam elő amiatt, hogy belepusztulok ha tűt kell döfnöm magamba :)
Mostantól nincs menekvés, minden nap csekkolni kell, sőt, egyre többször... de sebaj, most nagyon bátornak érzem magam mindenhez :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése