32. heti utlrahangon is szerencsére minden rendben volt
:)
Természetesen alig tudta őket megvizsgálni Hajdú
doktornő, jó időbe telt, mire kicsit odébb tudtuk csalogatni mindkettőjüket,
hogy legalább a „kötelező” paramétereket meg tudja mérni.
Napra pontosan koruknak megfelelőek a méreteik, 1791 és
1805 gramm a becsült súlyuk, magzatvíz mennyiség tökéletes mindkettőjüknél, a
lepény szuper, egyáltalán nincs rajta meszesedés, úgyhogy minden kiváló :)
Zakariás feje nagyon nagyon lent van, amiről Hajdú
doktornő és utána a lelet láttán Lintner Tanár Úr is azt mondta, hogy ebből
messzemenő következtetéseket nem kell levonni, mert egyszerűen a helyhiány is
okozhatja. Persze első hallásra picit megijedtem, hogy ugye ez tényleg nem utal
arra, hogy azon agyalnának a picik, hogy ki akarnak bújni hamarabb, de aztán
megnyugodtam :)
Elvégre én is érzem, hogy mikor mennyire vannak lent. És
az egyértelműen kijelenthető, hogy a fizika törvényszerűségei alapján, ha
fekszem, feljebb kúsznak, míg ha fent vagyok, és ülök a kocsiban, besétálunk a
kocsitól az orvosig, stb... a függőleges testhelyzet hatására sokkal lejjebb
csúsznak.
Az sem volt meglepő, hogy ennyit gyarapodott a súlyuk,
mert szinte napról napra érzem, hogy egyre súlyosabb a hasam és egyre nehezebb
minden mozdulat. De örülünk neki, mert ezek szerint ügyesen fejlődnek,
növekednek :)
A folyamatos gyomorégés, és a hatalmas rúgások mára
teljesen állandóvá és megszokottá váltak :) A legkellemetlenebb talán az, hogy
annyira, de annyira fáradt és álmos vagyok, hogy napokat át tudnék aludni
egyhuzamban. Ettől függetlenül még mindig úgy érezzük, ez a legcsodálatosabb
dolog az életünkben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése