Hétfőn voltunk a János Kórházban Lintner Tanár Úrnál.
Megnéztük a Picúrokat ultrahangon és Tanár Úr vett le kenetet is.
Tóbiásunk már 1170 gramm :)
Jónásunk pedig 1107 gramm :)
Szuperül növekednek, koruknak megfelelőek, egészségesek :)
Nagyon cukik voltak, mert a vizsgálat alatt totál nyugton maradtak, így könnyű volt lemérni Őket, aztán amint felültem, beindultak :)
Komolyan az élet legnagyobb csodája, mikor az ember pocakjában a kisbabái ficánkolnak! Egyszerűen nem lehet betelni velük. Valószínű ezt majd csak az múlja felül, mikor megszületnek és az ember átölelheti végre Őket :)
Továbbra is abszolút keresztbe fekszenek - na, nem mintha esetünkben ennek bármi jelentősége lenne.
Tanár Úr nagyon elégedett volt, így megint kaptunk 1 hét "szabit", azaz majd csak a 30 hetes genetika után kell mennünk legközelebb.
Érdekes, hogy a kis ficánkák amikor a legnagyobb nyüzsgésben vannak, akkor is megnyugszanak ha Lac odateszi a kezét a pocakomra :)
Persze azért Őt is megrugdossák rendszeresen, de amikor az Ő keze kerül a pocakomra, mindig van egy kis relax odabent :)
Esténként lefekvéskor egy zenélő plüss békát mindig felhúzunk a fiúknak, jó éjszakát kívánunk nekik is és utána megy a béka-ének :) Mókás, mert Lac mindig elalszik rá azonnal, a gyerekek viszont táncra perdülnek tőle... nem tudom eldönteni, hogy azért mert tetszik nekik, vagy azért mert nem?
Sebaj, majd kiderül ha kibújnak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése