A második lombik előkészületei

Egész augusztusban ultrahangra járok.
Konc Tanár Úr folyton méricskéli a petesejteket és mi állandó drukkolásban vagyunk. Hol noszogatjuk őket, hogy növekedjenek, hol éppen kis lassításra buzdítjuk őket, nehogy szétdurranjanak idő előtt. :) Ezek a spontán ciklus "szépségei" :)
De úgy tűnik, hallgatnak ránk, mert minden éppen a legjobbkor történt :)
Aug. 20-án reggel az ultrahangon egy nagy tüszőt találtunk, amihez már lehet igazítani a továbbiakat. A többi kb 11 tüszike néhány milliméterrel le van maradva ehhez a nagyhoz képest, de nekünk végülis most csak a tüszőrepedés tényére van szükségünk (egyébként meg így is elképesztő, hogy egy petegyár vagyok - ahogy a csajok a fórumon mondják :) mitől van nekem spontán 12 tüszőm?!?!?). Vasárnap kellett volna újra csekkolni a méreteket, de vasárnap nem lehetett, így hétfőn nagy izgalmak közepette mentem a BMC-be.
Már hajnali fél kettőkor felébredtem, és csak arra tudtam gondolni, hogy vajon mi a helyzet a tüszővel a petefészkemben. Voltak jobb és rosszabb fél órák, amik reggel 8-ig váltogatták egymást. Hol úgy éreztem, hogy már biztos nincs ott, és egy hónapot várnunk kell, hol bizakodtam, hogy minden rendben lesz.
Aztán reggel felkeltem, gyors zuhi, öltözés és rohantam Konc Tanár Úrhoz uh-ra. 9 óra előtt ott voltam, de olyan sokan voltak, és úgy pörögtek az események, hogy csak 13:00 órakor kerültem be! Addig szintén voltak jobb és rosszabb időszakok, de a lényeg, hogy mikor a monitoron megláttam azt a hatalmas fekete gombócot, tudtam, hogy minden rendben van :)
Tanár Úr is örült, hogy ilyen ügyesen megőriztem a tüszit és estére ki is írta a repesztő injekciókat.
Hatalmas vigyorral a fejemen jöttem ki, szinte repültem a gyógyszertárba, kiváltottam mindent és siettem haza. Laci is határtalanul boldog volt, hogy már a beültetés időpontját is tudjuk ezáltal.
Ő most külföldön van éppen egy munka miatt, de mivel minden annyira tökéletesen alakul, így éppen haza ér vasárnap este, és hétfőn együtt mehetünk reggel a mi kis fagyi ovisukért :)
A kórházból kifelé jövet elköszöntem a kis Fagyibabánktól és mondtam neki, hogy hétfőn jövünk érte vissza és utána már jöhet haza velünk :)
Este 20:00 órakor megkaptam a szurikat, csütörtök reggeltől kapom a progeszteront is, és hétfőn reggel 10-re már mehetünk is, hogy 12:00-kor Tanár Úr visszategye a pocimba a mi kis Drága Pici Babánkat!

Persze most amiatt izgulunk, hogy felébred-e és hogy jól be tud-e ágyazódni majd, de szinte biztos tényként kezelem, hogy nem lehet már baj és jövő május közepén végre megszületik/megszületnek a mi kis pici gyerekeink :)

Azóta ismét méterekkel a föld fölött járok és ha csak eszembe jut a kis Eszkimókánk, könnyes lesz a szemem a boldogságtól!
Talán el sem hiszi aki nem élt még át hasonlót, hogy mennyire lehet szeretni egy pici blasztocisztát :) Mikor az ember tudja, hogy az a sok sejtes kis embrió már az 5 napos kisbabája! Fantasztikus érzés őt visszavárni...