A harmadik nekifutás

Igen, a tervek szerint belevágtunk harmadszor is! Így utólag azt kell hogy mondjam, hogy hasonló eredménnyel, mint legeslegelőször.
Szuper stimuláción vagyunk túl.
Ismét long protokoll, és 28 szép, érett tüsző, bika erős és vastag méhnyálkahártyával!
Október 23-án szúrtuk az első tüsző növesztő Pergoveris szurit. Óóóóó, az a régi érzés! Mikor alig várom, hogy reggel legyen és kapjam a Decapeptylt, majd az este után sóvárgok, hogy jöhessen a pocakba a Pergoveris.
Olyan látogatásaink voltak a BMC-ben, hogy csuda... Tanár Úr ultrahang közben háromszor kifejtette egymás után, hogy én vagyok az a beteg, aki arra van összerakva, hogy babát várjon! :) Jól esett hallani! Mindig mikor meglátja a tüszikéket és a méhnyálkahártyát, kijelenti, hogy "Esztikém! Maga már megint terhes lesz!" :) :) :) A próféta szóljon belőle!!! Beültetéskor mindig megbeszéljük a műtőben, hogy ha minden jól megy, akkor nem találkozunk egy darabig, max akkor, ha a Tesó nem akar magától bekopogtatni! :)
Október 29-én elutaztunk, ahogyan terveztük is! A tervezett punkció előtti utolsó hétvégén! Pihenni kellett, hogy jó eredményt produkáljon az én Drágám, és egészséges és gyönyörű babácskáink induljanak útnak! :)
Szuper volt! Három napot töltöttünk Bonnyán! Az esküvőnk is ott volt még 2006. 07. 08-án. Nosztalgiáztunk, jókat sétáltunk - persze csak lightosan, mert 28 érett petécskével nem is olyan könnyű a mozgás :) Sokat ettünk finomakat és pihentünk! Séta közben rábukkantunk méhészekre, akik éppen téli vackot készítettek a kis szorgos méheknek! Beszélgettünk a helyiekkel, és meghívtak jövő májusra, hogy láthassuk hogy hogyan gyűjtik be a mézet! Nagyon izgin hangzik!
Persze elkönyveltük, hogy ha még a pocakom mérete engedi, akkor jövünk, de inkább majd 1-2 év múlva a Picúrokkal! :)
Aztán vasárnap haza jöttünk, hétfőn ismét ultrahang és vérvétel.
Na itt már nem mentek annyira jól a dolgok! :(
A hormonjaim túlszaladtak, így abba kellett hagyni a Pergoveris szúrását, hogy zuhanjon le a szint! Ezt nevezik tüsző lebegtetésnek! Ha megfelelően esik a szint, akkor ugyanúgy lehet tovább csinálni a punkció felé vezető utat! Erre törekedtünk legalábbis! De aznap, hétfőn, a hormonszintem 5300 volt.
Innentől minden nap vérvételre és ultrahangra kellett járni.
Keddi véreredményem szerint hiába nem volt hormon utánpótlás, én csak nyomultam előre, hormonszint 7800. Tanár Úr még mindig bizakodó volt, és a péntekre készültünk mindannyian!
Szerda reggelre már mindenképpen zuhannia kellett a hormonoknak. Vérvétel szerint a hormonszintem 7400 volt! Azaz stagnált és végre visszafordult! :) Tanár Úr nem volt bent, így Szűcs dokihoz mentem! Kért egy délutáni kontrollt is, aminek az eredménye 6000 volt. Na ekkor eldőlt, hogy pénteken nem lesz punkció :( Az ilyenkor normális 3500 lett volna, de legalábbis mindenképpen 5000 alatt! Elég ijesztő volt, hogy 9000 körül stagnált...
Szűcs doki közölte a rossz hírt, hogy ezt itt abba kell hagyni! Konzultált Zeke doktorral is, és mindketten így látták legbiztonságosabbnak!
Kérdeztem, hogy mi a veszélye, ha tovább csináljuk és mégis meglenne a punkció, majd a beültetés. A válasz a súlyos túlstimulálással kezdődött, aminek előrevetítette a folytatását, miszerint ha terhes leszek, ha nem, mindenképpen napi 8-10-szeri hasból vízcsapolás a kórházban. A folytatásban elmesélte, hogy hogyan viselkednek ilyenkor a hormonok és az erek, a méh, és hogy hogyan lehet trombózisom, és hogyan halhatok meg egy vérrögtől. ...elég rémisztően hangzik! Így az én érdekemben ezt a lombikot elnapoltuk! :(
Mentőövnek ott lebegett még, hogy visszamegyek Tanár Úrhoz amint megjön, és akkor gyorsan a 3. napon ráindítunk egy short protokollt, és úgy talán menthető a helyzet!
Ennek értelmében november 10-én ismét visszamentem vérvételre és ultrahangra!
Tanár Úrral abban maradtunk, hogy kihagyjuk ezt a short protokollt, mert ő egészségesebbnek tartja, ha visszarendeződnek a dolgok és újra belekezdünk, újult erővel egészséges, életképes 100%-os tüszikkel decemberben.
Furcsa érzés volt mindenki szájából azt hallani, hogy az a "baj", hogy túl fogékony vagyok a terhességre, ezért kell leállni! :( Azt mondták mindannyian, hogy ha nem lennének olyan előzményeim, amik vannak, azaz hogy minden alkalommal terhes lettem, akármit csináltak, akkor megkockáztatták volna, de ilyen jó adottságokkal nem merték!
De az tény, hogy az én életem és egészségem is fontos, hiszen ha nálam gubanc van, akkor nem lehetnek Babóink! Csak egészségesen lehetek bázis a Mi Picikéinknek 9 hónapig és utána! :)
Egyébként ha minden a tervek szerint haladt volna, akkor éppen ugyanúgy november 5-én lett volna a punkció és november 10-én a beültetés, mint tavaly!
Most várunk! December elejéig mindenképpen! A Télapótól egy új ciklust kértem, hogy december 8-9-e körül mehessek vissza vérvételre és ultrahangra és utána karácsony környékén, a 21. ciklusnapon pedig  kezdhessük végre a harmadik lombikunkat - így másodszorra! Biztosan 2011-re esik majd a punkció és a beültetés is! De így legalább magunk mögött hagyjuk a 2010-es évet... az idei március amúgy sem a jó időszakaink közé tartozott! :(
De ez sikerülni is fog!!! :)
Új év, Új remények, Új élet(ek) :)