Alszanak

Tegnap este fürdés után teli ették a pocakjukat a fiúk, majd elszusziztak a vállunkon.
Ez nem túl ritka, minden nap előforduló eset... ilyenkor besettenkedünk velük a hálóba és ha csukott szemmel maradnak miután letesszük őket, jöhet a "felnőtt" program - na nem érdemes semmi pajzán dologra gondolni - mi mostanában beérjük azzal is, hogy ilyenkor le tudunk ülni együtt vacsizni, beszélgetünk picit a napi történésekről, esetleg egy zuhanyzás, hajmosás is belefér még :)
Ez így volt múlt este is, éppen a fürdőbe indultam, gondoltam még bekukkantok a Picikhez, mert természetesen mikor besettenkedünk velük és elindul a kezünk az ágy matracának szintje felé, megébredtek, és indult az alkudozás, hogy ők még nem álmosak, így aludni is fölösleges. Ezért tegnap bevetettem József Attila Altató-ját, valamint a Boribon sorozat Jó éjszakát Annipanni c. kötetét. Ez bevált :)
Szóval rájuk pillantottam, és a következő látvány fogadott:

Suttogva sikítoztam kifelé jövet, hogy mennyire cukik :)
Jó kis túra ez nekik, mert úgy alszanak a kiságyban, hogy mindkét oldalon matracvédő van, és a matracvédőhőz bújva tesszük le őket konkrét 60 cm távolságra egymástól (lemértük).
De Jónás egy nagy vándorló, majd' minden éjjel odébb pakolja magát. Ez az alvás-formáció is úgy jött létre, hogy Tóbiás feküdt a "helyén" az ágy szélén, és Jónás odakúszott mellé :)
...persze ebből kiindulva a következő ébredés úgy történt, hogy hallottuk, hogy Tóbi fura hangon nyöszörög... naná, mivel még közelebb bújtak egymáshoz és ahogy Tóbi kinyitotta a száját, teli lett Jónás fejével :)
Mondtuk is nekik, hogy nem illik teli szájjal beszélni...

4 hetesek

Már egy hónaposak a fiúk. Napról napra nyiladozik a tudatuk, egyre jobban figyelnek mindent maguk körül, egyre többször köti le őket a kezük ügyébe kerülő játék, illetve a másik is.
Imádnivaló a látvány is, hogy mennyire szeretik egymás közelségét... egyszerűen látszik a nyugodtság rajtuk, ahogy egymás közelében vannak. Alvás közben időnként úgy sikerül elvándorolniuk a matracon, hogy összeér a fejecskéjük... na, ilyenkor akár 5-5,5 órát is szusziznak egyhuzamban. Amúgy inkább a 3,5 óra jellemző, mert a pocak szava szent :)

Így megnyugtató aludni :)

Kicsit kínlódós volt a hét olyan szempontból, hogy nagyon nagyon szeretik a hasukat. A doktornénink pedig szabott egy 600ml/nap-os limitet, és azt mondta, hogy ennél semmiképpen se kapjanak többet. Mi pedig igyekszünk meggyőzni Őket, hogy ezt illene betartani, de nem igazán értenek egyet velünk, felnőttekkel. És hogyan fejezik ki a nemtetszést? Csecsemőosztályra emlékeztető lármával :(
Ilyenkor igyekszünk azzal áthidalni a reklamációt, hogy megszeretgetjük Őket, de ez is csak ideig-óráig működőképes.
A 600ml-t úgy tartom be, hogy ennyi a tápi amit kapnak, de az anyatejet ugyebár nem tudom mérni, mert nincs a pocakjukon, sem a nyelőcsövükön számláló, de az biztos, hogy mikor lecsatlakoznak a ciciről, akkor csurog ki a tejcsi a szájukból, úgyhogy ott is van még jócskán plusz kaja nekik.
Kérdeztétek, hogy hogy állunk a tej kérdéssel... nos, van, de persze nem napi 1,5 liter, amennyire alaphangon igényt tartanának. Szedem a Motherlove More Milk Plus kapszuláját, és iszom sokat (na jó, igyekszem minél többet inni), hogy legyen minél több tejecskéjük, ne csak a tápszer.
Nem tudom, jó-e, hogy szadizzuk Őket ezzel a kaja témával. Persze nem akarom agyonetetni egyiküket sem, mert ha ne adj'Isten túlzottan felhizlaljuk Őket, nem esne jól a szívemnek gyerekkorukban "fogyókúrát" tartani, és persze nem szeretném, ha túlsúllyal kéne küzdeniük. De szegények olyan keservesen bírnak reklamálni ha éhesek :(
Az agyalás amiatt indult el, hogy elkezdtek egyre többet bukni. És nem annyira élveztem, mikor minden nap 1-2-3 alkalommal a szájukon-orrukon egyszerre jött vissza a tápszer, közben pedig másodpercekig csak levegő után próbáltak kapkodni és fulladoztak. Azt, hogy buktak, nem dramatizáltam túl, de ez a fulladozás elég szívszorongató látvány.
Persze tudom a működési mechanizmusukat, és azt is, hogy nem tragikus ez az állapot, de én ezt nem bírom nézni. Persze betelefonáltam a munkahelyre és a legelismertebb gyerekorvos professzorokkal átbeszéltem a dolgot. Megnyugtattak, és adtak néhány ötletet, hogy hogyan tudjuk elkerülni esetleg ezt az orron-szájon visszabukós műveletet - hála Istennek, úgy tűnik bevált. És mióta szigorúan igyekszem tartani a 600 ml-t naponta, azóta (kopp-kopp-kopp) nem volt ilyen bukás.

Magamon szétröhögtem az agyamat múlt hétvégén...
Advent első vasárnapján alig pár percre tőlünk, volt kirakodás, meg adventi programok. Anyu kitalálta, hogy sétáljunk ki Lacival, míg alszanak a gyerekek... már alapból óckodtam az ötlettől, hogy a Picik nélkül kitegyem a lábamat itthonról. Valahogy elképzelhetetlennek tartottam, hogy itthon hagyom Őket Anyuval. Pedig tudom, hogy észre sem veszik, meg semmi bajuk nem lehet, de akkor is... elvégre március 16 óta együtt vagyok velük :)
Na, rávettek nagynehezen, hogy menjek ki Lacival... mondanom sem kell, hogy a kapu kilincse nem volt még a kezemben, mikor először könnyes lett a szemem. De visszaszuszakoltam a könnyeket, és mentünk tovább. Persze szinte rohantam végig és megállás nélkül a Picikről beszéltem (bár ő is) - szegény Laci... így szabaduljunk ki otthonról egy kicsit :)
Mikor haza értünk, Anyu hatalmas szemeket meresztett ránk, hogy máris itthon vagyunk. Oda-vissza úttal és nézelődéssel 18 perc volt az egész, nekem mégis lelkiismeret furdalásom volt, amiért itt hagytam Őket. Aztán elkezdtem sírni... totál bolond vagyok. Mi lesz, ha oviba mennek??? Ott fogok zokogni és az ovi körül járom a köröket majd? Ők meg tutira bent játszanak majd felhőtlenül :)

Most hétvégén csináltunk néhány karácsonyi hangulatú fotót. A gyerekek nagyon jófejek voltak és élvezték, de elég nehéz volt Őket egyszerre nyitott szemmel tartani és elkapni azt a pillanatot, mikor épp mindkettő arra néz amerre mi szeretnénk :)
De szerintem sikerült jópár kép, úgyhogy ami miatt kitaláltuk ezt, az megvalósítható :)
Az egész család teljes lázban ég, mióta megszülettek a fiúk és tudomást szereztek róla. Állandó fotókövetelő hadjárat van, mindenki Anyut hívogatja, hogy küldjön képeket! Szegény minden nap csak tovább küldözgeti a legfrissebb fotókat - így igyekszik megelőzni a telefonvonal állandó lefoglalását.
Annyira transzban van mindenki, hogy amikor új kép érkezik, körül szaladják a szomszédságot és a család minden fellelhető tagját, hogy megmutassák a legfrissebb szerzeményt :)
Ezen felbuzdulva azt találtuk ki, hogy csinálunk képeslapokat és szétküldjük a rokonságnak, hogy Anyut is tehermentesítsük picit :)

...még nem válogattuk át a képeket, mert annyi időt nem hagytak vasárnap óta a kis haspókok, de azért egyet teszek most ízelítőül :)

Kiscsizmába bújva :)

Tegnap 3 hetes 6 naposan pedig megvolt az első sétánk :)
Felavattuk a babakocsit és végre kimentünk 15 percet velük a levegőre! Azért gondoltuk, hogy nem várunk 3,5 kilós súlyig ezzel, mert egyrészt jövő héten mennünk kell a doktornénihez státuszra, így akkor tuti ki kell mozdulni, és az kicsit hosszabb út lesz. Nem biztos hogy jó lett volna akkor először szembesülniük a friss levegővel. Persze szellőztetni szoktam, meg felöltöztetve kicsit idebent levegőztetni Őket. Másrészt tökre bebugyoláltuk őket, meg feltettük az esővédőt is, hogy ne direktbe menjen rájuk a hideg. Mikor haza értünk, azonnal csekkoltuk, hogy mennyire hűlt le a kis arcuk, de olyan jó kis meleg husik voltak, mint akik ki sem mentek a fűtött házból :)
Jól elringatta őket a zötykölődés, úgyhogy szerintem tetszeni fog nekik majd ha már minden nap mehetünk levegőzni!
És nem utolsó sorban olyan nagyon jó volt igazi családként sétálni együtt :)

Sajnos Lacim megint nincs a toppon... ez a vérnyomás dolog csak nem az igazi.
Hétvégén már bent volt az egyik kollégámnál a kórházban, átbeszélték a dolgokat, remélem 2-3 napon belül javulást is látunk majd. Ma mikor felhívtam, hogy elmeséljem, hogy a kisördögöt benne felejtette a gyerekekbe, mert alig lehet velük bírni, azzal kezdte, hogy szinte halálfélelme volt befelé menet. Minden szabályt megszegett ami a sebességet illeti, mert úgy nyomta a gázt, hogy végre beérjen. Azon vacilált, hogy besatuzzon-e az út közepén és kitegye-e az elakadás jelzőt, olyan rosszul volt. De ezt leszavazta, mert nem érzett magában annyi erőt, hogy kiszálljon egy háromszöget a kocsi mögé letenni. Bentről felhívta a kollégámat, elmondta, mi a helyzet. 2-3 nap türelmi időt kapott, hogy átálljon a szervezete erre az új gyógyszerre, aztán megbeszélik hogy hogyan tovább. Anno a Jánosban, mikor a mi látogatásunk idejét a kardiológián töltötte, kapott egy sürgősségi gyógyszert, ami ha hirtelen rosszul van, leviszi a vérnyomását. Ezt bevette ma, 1 óra múlva jobb lett neki - de csak éppenhogy, akkor gyorsan autóba ült és hazajött. Most alszik, meg valami relaxációs CD-t hallgat, hátha jobban lesz.
Az az ijesztő ebben, hogy egy marék gyógyszer mellett is simán tud 180-190-es vérnyomást produkálni, és nem pont az az ember, aki panaszkodik. Sőt, elég vagány ember (sokszor túl bevállalós is)...de ha már ő azon gondolkodik, hogy a belső  sávban besatuzik és kidobja az elakadás jelzőt, akkor tuti nagyon rosszul volt :(
Remélem végleges megoldást találunk hamar, mert nagyon nyugtalanít ez az egész.

3 hetesek

Ugyan „még csak” 3 hetesek a fiúk, mégis olyan, mintha mindig itt lettek volna velünk. Nem is tudom milyen volt nélkülük! Persze az agyammal tudom, de a szívemmel nem... mi töltötte ki az irántuk érzett szeretet helyét bennem?

Annyira tökéletesek, hogy még alváshiányos legzombibb állapotomban sem tudok fáradtan rájuk nézni. Amint elindulok éjjel a szobájuk felé, már fülig ér a szám, és valami korábban felfoghatatlan gyengéd szeretetet érzek.

Napról napra egyre értelmesebben nézelődnek, egyre több az ébren töltött idő.

Nálunk tegnap volt itt a Télapó :)

Eddig az volt a rendszer, hogy éjjel alszanak a szobájukban az ágyikójukban (ketten egy ágyban, mert így sokkal nyugodtabbak). Napközben kint voltak a nappaliban, a babakocsi mózes részében, vagy a kanapén nekik kialakított részen szusziztak. A mózesben alvással az volt a baj, hogy nem látták egymást. Mikor mindketten ébren voltak és nézelődtek, csak a saját kis világukban, egy-két játékkal ismerkedtek, és ugyan érezték, hogy ott van a másik is, de nem látták.

Én úgy láttam rajtuk, hogy ez zavarja őket, így írtunk a Télapónak, hogy a mi nagyon jó kisfiaink szeretnének egy járókát kapni :)

És tegnap Laci úgy jött haza, hogy megbeszélte a fiúkkal, hogy a Télapó küldött nekik egy járókát (járóka-utazóágy kombináció - fő a praktikusság), és csak azért nem ő hozta, mert a doktornéni szerint 3,5 kg-os testsúlyig nem szabad vendégeket fogadnunk, pláne olyat aki sok gyerekkel találkozik. De jövőre a Télapó személyesen is jön majd hozzájuk :)

Hipp-hopp összeraktuk nekik és délután már abban bandáztak!

Egyértelműen látni lehetett rajtuk, hogy kinyílt a világ számukra... betettük őket, és kb 2-3 órán át feküdtek egymás mellett, incselkedtek a másikkal, mondták a magukát, sikongattak, nevettek, egymás szájába dugdosták a kezüket, cuppogták a másik pofiját, majd ha visszakapták akkor bosszankodtak rajta :) Tüneményesek voltak, mi meg nem győztünk betelni velük.

járóka

dumcsizunk

Úgyhogy ma már a reggeli ébredés után így folytattuk a napunkat :)

Éjszakánként már van hogy csak 2-szer kelünk – persze ez inkább akkor sikerül, ha szinkronban vannak és sikerült este egyszerre letenni őket.

Nekem a leggyengébb pontom a hajnal 5-6 körüli időszak, így ha Laci teheti, akkor azt a kelést átvállalja, megeteti őket, és engem csak 7-fél 8 körül kelt.

Hétvégente pedig egy éjszakát átvállal tőlem, olyankor éjféltől másnap reggelig alhatok, és ő kel a Picikhez etetni, pelust cserélni, altatni :)

Tök szuper legalább egyszer pihenni egy héten.

Tegnap érkeztek volna, ha naptár szerint születnek :)

Ennek örömére Tóbi tegnap átlépte a 3 kilós bűvös határt, és Jónás sem sokkal van lemaradva mögötte a 2,8 kilójával :)

Kis Drágáink nagyon szépen fejlődnek, növekednek.

Tegnap a délutáni evés után beszundiztak egymás hegyén-hátán, és szuper jót aludtak úgy 3 órán át. Közben persze időnként ment a cica-box köztük, de nagyon édesek voltak :)

Csak képek

Itt már együtt :)

Nem egész 2 naposan

Tóbi így alszik :)

Jóni így alszik :)

Hazaérkezés után Apuval :)

Kórházban...itt még nem tudták mit jelent a türelem :)

A tavalyi jóslat folytatása, avagy látogatás a cigány asszony törzshelyén

Laci ma a belvárosban járt, így lement a Március 15-e téri parkolóhoz, a híd lába alá, hogy megkeresse a cigány asszonyt, aki kb egy éve jósolt neki ...és mint tudjuk, igaza lett :)

Egyrészt meg akarta neki köszönni, másrészt odaadni a pénzt, amit ígért.

Az idős asszonyt nem találta ott, de fiatalabb lányok voltak ott, és megkérdezte tőlük, hogy ismerik-e a nénit. Kiderült, hogy a néni idén márciusban meghalt, és a fiatalok a lánya és az unokája, és ők is jósolnak az arra járóknak.

Mindenesetre Laci odaadta nekik a pénzt, mert az a nénit/családját illeti, mire a két lány elkezdte mondani neki, hogy jósolnak neki ők is. És meséltek a szokásaikról, és mondták, hogy a néninek csináltatnak egy koszorút abból a pénzből amit Laci neki szánt, mert náluk ez a szokás.

Azzal kezdték, hogy elmondták Lacinak, hogy amit anno az anyjuk/nagyanyjuk mondott, hogy egy idősebb nő elátkozta, az a veszély még fenn áll, de tulajdonképp jól tartja a távolságot, így meg tudja védeni magát és a családját az átkoktól. Amire inkább figyelnie kell, hogy van egy régi ismerőse, akit szintén Lászlónak hívnak, és ő problémát jelenthet a jövőben. Azzal tudja kivédeni, ha tartja a 3 lépés távolságot vele (egyelőre még nem jöttünk rá, hogy ki lehet az a László, de majdcsak bevillan).

...már ez elég hátborzongató volt, mert honnan tudhatták, hogy mit jósolt az anyjuk/nagyanyjuk tavaly Lacinak??? Fel sem ismerhették, mert anno autóval volt ott, most pedig motorral, és direkt nem vette le a sisakot sem...

Az idősebb nő átkát leszedték ismét róla... mondta Laci, hogy ez most nem volt olyan nagyon alányúlós élmény, de ezek is a lába közt fogdosták :)

Honnan veszik ezek az emberek, hogy e körül a kérdés körül kell keresni az átkot rajtunk???

Aztán nézték tovább a tenyerét Lacinak, és mondták, hogy a szeretet, boldogság, harmonia, egészség és hosszú élet adott, amellett az ember mellett van, aki az Ő másik fele - ez volnék én :)

...majd ránéztek és megkérdezték, hogy mondják tovább is? Tudni akarja amit látnak?

Mondta Laci, hogy ha már így belekezdtünk, mindenképpen :)

Láttak 5-6 éven belül MÉG gyerekeket... először ikreket (két kislány!!!), majd kicsit később még egy kisfiút.

Laci mondta, hogy nem lehet hogy azért látnak ikreket, mert nemrég születtek iker fiai? Mondták, hogy nem, az már megtörtént, azt ők ilyen formán nem látják, de a jövőben két kislány és egy kisfiú még várható.

Majd közölték Lacival, hogy ne aggódjon emiatt, mert a munkahelye már nem tart sokáig, és kapni fog egy magasabb beosztással járó jól fizető munkát! (ám legyen)

...Laci még elmélázott az elátkozói kapcsán, miután felocsúdott abból, hogy néhány év múlva 5 (+2) gyerekes Apuka lesz. Visszakérdezett, hogy lehet-e tudni, hogy ki az aki ennyire rosszat akar neki/nekünk? Erre azt a választ kapta, hogy sétáljanak át a templomba együtt, 4-5 perc az egész, és megláthatja az arcát annak aki ennyire gyűlöli.

Laci mondta, hogy már-már bánja, hogy nem ment bele ebbe, de addigra annyian összeverődtek körülöttük, és a pénzről való rontás levétel miatt még pluszban 40,000.- forintja volt a két nőnél, hogy nem nagyon akart velük együtt még sétálgatni... így is elégé stresszben volt, hogy hogy kaparintja vissza a 40,000.- forintját.

A bejegyzés SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY része:

Többen kerestetek meg privátban, hogy meg tudom-e adni az elérhetőségét ennek a cigány asszonynak. Laci ma megkérdezte, és azt mondták, hogy nincs telefonos elérhetőségük amit megadhatnának, de mindig itt vannak, az Erzsébet híd pesti oldalán a híd lába alatt a Március 15-e térnél.

Sajnos ennél közelebbit nem tudtunk tőlük kicsikarni.

A kórházban töltött napok

7 napig voltunk bent. Ennek egyfelől az is az oka volt, hogy Tanár Úr nagyon biztosra akart menni velünk, illetve szombaton haza engedhetett volna, de hétfőn így is úgy is vissza kellett volna mennem varrat szedésre, így azt javasolta, hogy erősödjünk, pihizzünk, és hétfőn a varratszedés után mehetünk is.

Miután 18-20 órával a műtét után már lábra álltam, mondhatjuk, hogy minden nap ugyanazzal a csodával telt :)

Reggel 6-ra siettem a fiúkért, majd visszavittem őket az orvosi vizsgálatra, utána egész nap kint voltak velem, este 7-kor bevittem őket fürdetni, majd 10-ig megint együtt voltunk.

Laci ugyan jelezte szabadságolós szándékát, felajánlotta, hogy ami nagyon halaszthatatlan határidős és más nem tudja megoldani, azt a napi 1, max. 2 dolgot elintézi, de a főnöke ezt annyira nem értette meg, így szegény állandó jelleggel reggeltől estig robotolt, és amikor tudott, jött, hogy picit velünk is lehessen.

Emellett a gázcirkónk javíttatásán szorgoskodott (ez sajnos a mai napig tartó projekt, hiszen minden nap jön a szerelő azóta is, és mindig valami más alkatrészt cserél, hogy végre legyen tartósan meleg víz és fűtés itthon).

Még hétvégén is szerelő szerelőt váltott itthon, ami sajnos szintén a közösen tölthető időnket vette el, de nem volt más választás.

Hétvégén végre egy napot bent tudott lenni nálunk. Reggel 9-kor letudta a szerelő aznapi próbálkozását, majd sietett be... mire oda ért, mondta, hogy nincs jól, így megkértük Effikét, hogy mérjen neki egy vérnyomást, hogy lássuk mi a helyzet... Annyira ingadozó volt és magas is, hogy átzargattam a János Kórházon belül a belgyógyászatra, ahonnan még a kardiológiára is tovább küldték.

Megvizsgálta egy doktornő, adott neki plusz gyógyszert, hogy levigye a vérnyomását, de még attól is csak egyre feljebb ment. Ezért ott akarta tartani. Laci mondta, hogy milyen kivizsgálásokon van túl és hogy tulajdonképp minden rendben van vele papíron. A doktornő szerint ennél többet ők sem tehetnek, úgyhogy csak 2-3 órát tartotta ott, közben különböző gyógyszerekkel igyekezett normalizálni a magas tartományban ingadozó értékeket. Mikor elfogadható lett, elengedte, de a papírjára ráírta, hogy másnap jelentkezzen háziorvosánál.

Így hétfőn amint haza értünk a picikkel, Laci rohant tovább a körzeti orvoshoz, kapott új gyógyszereket és (lekopogom) most úgy tűnik, normál tartományban mozog a vérnyomása és a közérzete is jó.

...továbbra sem aprózzuk el a dolgokat.

Úgyhogy nincs mit tenni, december elejére már kérincsélem az orvosi időpontokat, hogy kiderítsük végre, hogy mi az oka ennek az újra meg újra visszatérő állapotnak.

Bemutatkozás

Mindketten éppen ugyanolyanok, mint pocakban voltak.
Temperamentumra is, mocorgás szempontjából is.
Mindketten folyton mosolyognak... cicizés közben, alvás közben, nézelődés közben.
Pénteken Tóbi hangosan kacagott.
Tök jó humoruk van :) mikor huncutságokat mondunk nekik, akkor folyton nevetnek, kacarásznak :)
...vicces, olyan mintha értenék már most :) 
Imádnivalóan bújósak ... ennél jobbat elképzelni sem lehet, mikor az emberhez odabújik a gyereke, és érezni a feltétel nélküli szeretetét :)

Tóbiás határozottabb, praktikus gondolkodású :)
Pl. mikor zavarja a szemét a fény, gond nélkül az arca elé teszi a két kezét.
Ő amolyan egyből felébredek és azonnal enni kérek típus. Nincs nagyon apelláta, a most azonnal a jelszava :)
Egy adagban benyomja a kaját, aztán jöhet a jól megérdemelt pihenés :)
Csak a jobb cicivel áll szóba a fiatalember... a balra fintorgunk ezerrel.
Első pillanattól szeret pancsizni, élvezi a fürdés minden pillanatát és a vetkőztetés, öltöztetés sem zavarja.
Kizárólag a fiúkat pisili le ... a műtőben Tanár Urat, itthon Lacit :)
Mindig Kis Hangyusnak hívjuk, mert olyan hangyácska pofija van :)

Kis Hangyus

Jónás inkább amolyan művész-lélek :)
Ébredezik, hadonászik, aztán idővel jelzi ő is, hogy eljött a pillanat amikor már ő sem vár tovább a kajára.
Általában két-három részletben eszi meg az adagját, de uralkodnak a farkas törvények, ő is kezd egyre rámenősebb lenni evés fronton, hiszen ha nem vigyáz, Tóbi elszedi az adagját.
Neki rendszeresítettük a bal cicit, hiszen így igazságos :)
Amikor először víz éri a tappancsát, ordítani kezd, de amint a fejecskéjére is locsol vizet Laci, abban a pillanatban hatalmas vigyorral nyugtázza és onnantól élvezkedik a fürdés minden pillanatában.
Utál le és fel öltözni.
Kb naponta pisil le tisztába tevés közben - szigorúan csak engem!
Az első pillanattól Kicsi Süninek hívjuk, mert olyan kis összegömbölyödős, és cuki tüsi süni haja van :)

Kicsi Sünci