Lac, IR kontroll

Múlt pénteken voltunk a Centrumlabban IR kontrollon Laccal. Ezúttal neki kellett inni a borzalmas cukros lötyit :)

Eredmény (nem vagyunk elragadtatva, de Tűű doki sem lesz):

vércukor, 0 perc                            4,6                           (ref: 3,5-6,1)
vércukor, 60 perc                         11,7                         (ref: 3,1-10,5)
vércukor, 120 perc                       7,0                          (ref: 3,1-7,5)
inzulin, 0 perc                                 4,3                           (ref: 1,9-23,0)
inzulin, 60 perc                              71,5
inzulin, 120 perc                            37,5


Nos, van ami jobb lett, van ami rosszabb :(
Majd Tűű doki kiértékeli...szerintem emelni fog Lac gyógyszer adagján...
Pontosan 2 hónap alatt 13 kilót fogyott, tartja a diétát, sportol, szedi a gyógyszert... nem értem miért nem javult jelentősebb mértékben ez a dolog...

Vargha módszer

Nos, "közkívánatra" az eddigi tapasztalataim :)

A maival együtt, 8 kezelésen vagyok túl, és jelentem, nagyon nagyon jól haladunk :)
A kezelőm e hét péntekig Ibolya, akivel nagyon hamar (úgy 1 perc alatt) megtaláltuk a közös hangot. Nyitott, pozitív és nagyon céltudatos nő! Belevaló és határozott hozzáállása az első találkozásunkkor olyan kérdéseket vetett fel bennem, amivel tudtunk tovább fejlődni!
Én úgy mentem a Vargha Intézetbe, hogy tulajdonképpen nem volt semmilyen orvosolásra szoruló problémám, sem szervi bajok. A felméréskor talált legyengült pontok kezelésével kezdtük felkészíteni a szervezetemet a babavárásra.
A talpon az akupunktúrás pontok nyomása alkalomról alkalomra haladva egyre kevésbé emlékeztet a "kellemetlenre". Már tulajdonképpen csak felugrom a székbe, Ibolya a kezei közé kapja a lábaimat és haladunk végig a jól megszokott ütemben a számomra előírt pontokon. Közben beszélgetünk, mintha ezer éve barátnők lennénk, és "fel sem tűnik", hogy milyen erővel nyomja a talpam, lábfejem bizonyos részeit.
Kérdeztem múlt hét pénteken, hogy mit gondol, hogy haladunk?
Mire nagy mosollyal végig mutogatta, hogy hol voltak kis kemény csomók a lábamban (amikről mit sem tudtam addig), amikről ma már csak múltidőben beszélhetünk, ugyanis teljesen elmúltak, ezért nem érzek fájdalmat sem a kezelések alatt.
Mikor az állapot felmérésen voltam, és azt a nagyon izzasztó 15 percet ki kellett bírnom, elképzelhetetlennek tűnt, hogy ez a talp nyomkodás szokható... az első kezelés elég furcsa volt, mert tudtam, hogy 50 "hosszú" percig ki kell bírni azt, amit a 15 perces állapotfelmérésen csak "kóstolóként" kaptam. A második kezelésen már feltűnt, hogy nem hosszú percekből áll a majd' egy órás alkalom, hanem hipp-hopp elszaladt az idő. A harmadik találkozásunkkor már úgy érkeztem az Intézetbe, mint aki mindig oda járt...kifejezetten várom azóta is, hogy minden másnap mehessek. Nagyon jó érzés, jó élmény, és érzem, hogy napról napra fejlődök. És ez a pozitív változás nem kifejezetten csak fizikailag tapasztalható, hanem gondolkodásmódban is.
Ibolya egy-két jól irányzott kérdéssel olyan lavinákat indított el az agyamban, szívemben, amikre nem is gondoltam volna, hogy egy kezelő-páciens kapcsolatban lehetséges. Hatalmas szerepe van a sikerünkben, és hogy oda jutottunk, ahol most tartunk...voltak olyan kis árnyalatnyi gondolkodás-beli gátak a lombik, szülővé válás témájában bennem, amit ezek a kérdések és a magamnak adott válaszok billentettek helyre. Ezért mindig hálás leszek Ibolyának, akivel a Vargha Intézet falai között sajnos pénteken találkozom utoljára, mert haza költözik Pécs mellé, és mostantól a Pécsi Vargha Metodika Tudományos Intézetben folytatja a munkáját.
Jövő héttől, már csak heti 2 alkalommal fogok kezelésre járni, Jánoshoz, akikhez a harmadik baba érkezik a napokban :) Mondtam is, hogy jó helyen leszek...első sorból csaphatok le egy frissen felszabadult gólyára :)
Ezt a módszert csak ajánlani tudom Mindenkinek, nem csak babás ügyekben... Valóban csodákat tesznek gyerekekkel, idősekkel, férfiakkal, nőkkel, ...mindenkivel!
Sajnos nem egy olcsó kezelés, és ha az ember elkezdi, akkor becsülettel érdemes végig csinálni. A heti egy alkalom kezdetben elég kevés. Nekem a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt a heti 3 alkalmat ajánlották, de már a kezelés hátra lévő részében csak kétszer fogok menni.
Elméletileg lehet járni a pocakosodás időszakában is, de én nem fogok. Ibolyával is beszélgettünk erről, és ő a 12 éves szakmai tapasztalata alapján is azt javasolta, hogy ne járjak a beültetés után már. Sőt, vele beszéltem végig részletesen a lombik program egészét, és abban maradtunk, hogy a punkció előtti egy hétben sem kell már mennem. A szervezetem ereje teljében, készen áll arra, hogy a mi kis picúr Babácskáink beköltözzenek és egészségesen fejlődjenek, majd jövő tavasszal megszülessenek :)
Így még 6 kezelésem lesz.
Az ember van hogy hajlamos azt gondolni, hogy ugyan már, ez "csak" talp masszázs, és persze nem árt, de ugyan hol mérhető a javulás?
Én egy elég beszédes, közvetlen ember vagyok, és maximálisan érdeklődő... különösen olyan témákban, amik a Babák felé vezető utunkat érintik. Így mindig kérdezősködtem az elején, hogy az a pont mi? És mi történik ha ezt vagy azt nyomja, ...? Mindig raktároztam a válaszokat és egyre részletesebben voltam kíváncsi rájuk :)
Volt olyan, amikor Ibolya jól "megkínozta" az egyes szerveimnek megfelelő pontokat a lábfejemen, majd 3-4 órával később nem ismertem rá a saját testem működésére...olyan dolgokat produkáltam, amiket addig sosem. Persze 2 nap múlva, mikor találkoztunk, kérdeztem, hogy milyen következményei lehetnek a kezelés egyes részeinek, majd elmesélte a testem 2 nappal azelőtt tapasztalt reakcióit. Hozzátette ugyan, hogy általában a második-harmadik kezelés után tapasztalja az ember a nyomkodás hatását... az, hogy én az első után már produkáltam a jeleket, csak azt igazolja, hogy nagyon jól reagál a szervezetem a kezelésre :)

...már csak egy hét az első szuriig :)

Lac stress test

Voltunk Lacommal a Vargha Intézetben, neki is megcsinálták az allergia vizsgálatot (stress test), aminek az eredménye a következő lett:
intolerancia állapítható meg az ólomra, gumira, tej fehérjére (sajt, túró, joghurt, tejföl,...minden tejtermék)
Ajánlottak a nehézfém terheltségre egy 45 napos kúrát, ami kihajtja a szervezetből a lerakódott fémeket (esetünkben az ólmot). Kb 8000.- forint volt a 4 üvegcse, Phoenix cseppek -sima gyógyszertárban megkapható. Homeopátiás szer, méregtelenít, több irányból támad. Sokat beszélgettünk a vizsgálat alatt/után arról, hogy mi okozhatja a leromlott sperma eredményt. Még mielőtt Lacnak időpontja lett volna, borítékolták, hogy valami fém terhelés lesz az egyik amit találnak majd, mert a férfiak a szervezetükben felhalmozott káros anyagoktól a vizelettel, széklettel és az ondófolyadékkal tudnak megszabadulni, így ha terheltség van, az biztosan a spermákkal együtt is ürül a szervezetből. A vizsgálatkor ez beigazolódott!
Most csinálja ezt a kúrát, remélhetőleg hamar eredményre vezet :)

kedd, indul a visszaszámlálás :)

Ma reggeltől végre elkezdhetjük vágni a centit :)
Még 20 nap és indulnak a szurik :)

hétfő, allergia vizsgálat

Ma reggel ismét a Vargha Intézetben kezdtem a napot, Ibolyánál kezelésen voltam.
Beszélgettünk, jó úton haladok :)
Kicsit kevésbé volt érzékeny mint pénteken...a kék foltokból egy még ott volt a lábamon..arra most rádolgoztunk, úgyhogy még jobban virít a lábfejemen, két kisebb foltocska társaságában.
Onnan rohantam az ORFI-ba, vérvételre, amiket Bazsó Anna doktornő kiírt! Levettek egy D-vitamint is, hogy lássuk az eredményt így 2 hét távlatában, mióta nem szedem a Vigantolt. Minden immunszerológia 3 hét múlva lesz meg.
Onnan rohanás vissza a Vargha Intézetbe, mert 10-től be voltam írva allergia vizsgálatra.
Nem azon a tűvel végigszurkálóson voltam, hanem azon amikor egy fém rudat kell az egyik kézben tartani, a másik kézen pedig meghatározott pontokat néznek és grafikonon látjuk, hogy hogy reagálok az éppen vizsgált anyagra.
Az eredmény nem lepett meg... tulajdonképpen a testem jelzései már évek óta tudatták velem, hogy mi az amit nem szeret. Elsősorban nehézfémekre, konkrétan higanyra vadásztunk, ami bezavarhat a babásodásba is, de nincs gond :) Ezek azért merültek fel egyáltalán, mert relatíve sok gyógyszert, injekciót kapok, és ezáltal akár sok sok higany is lehetne lerakódva bennem, de szerencsére nincs :)
Amit a szervezetem nem kifejezetten szeret: tisztítószerek, tehéntej, marhahús, csirkehús, disznóhús.
Ennyi! Az összes többi nehézfém, kaja, fű, fa, virág, ....minden rendben volt :)
Alapvetően meg voltam dícsérve :)

Fura volt, mert a srác, aki a vizsgálatot csinálta, nem tudott rólam semmit. Még a kartonomat sem látta.
És kérdezte, hogy mi miatt járok ide? én elmondtam.... és valami olyan szöges ellentét alakult ki köztünk ettől, hogy csuda!
Nem is feltétlenül jó szó az ellentét...csak máshogy látjuk a dolgokat! Kérdeztem, hogy ő hogyan látja ezt...
Azonnal mondta, hogy ő mennyire nem szereti a lombikot, mert a lombikos gyerekeknél mindig van immunterhelés, és csomó más probléma. Mert ha nem sikerül spontán és a petesejtnek nincs meg a szabad választása, hogy az alfahímnek tekinthető sejttel alkossanak egy kis életet, akkor tulajdonképpen legyengült, problémás hímivarsejtekből alkotnak mesterségesen gyerekeket, és azt a Babák egész életükön át viszik majd magukkal! És hogy a lombik oka legtöbbször a türelmetlenség.
Mondtam neki, hogy nem éppen 3 hónap próbálkozás után rohantunk lombikozni, hanem 3 év elteltével (és a diagnózissal a kezünkben), mire rávágta, hogy ők 10 éve szeretnének babát a feleségével, de lombikra sosem mennének.
És hogy most nem dolgoznak az ügyön, elkezdtek egy kezelést a Vargha Intézetben, és spontán lesz gyerekük hamarosan. Így megkímélik a babát is a következményektől és a saját szervezetüket is a sok romboló hatástól, mint pl. hormoninjekciók.
Hááát, megmondom őszintén, nem győzött meg!!! :) De kívánom nekik, hogy sikerüljön. Sőt, azt sem mondom, hogy ha korábban hallok erről a módszerről, akkor nem próbáltam volna meg én is ezt a kezelést és a vitaminokat mondjuk két lombik szünetében... de én nem látom olyan elítélendőnek a helyzetet, mint ő. Tulajdonképpen csodásnak tartom, hogy lombik programmal hány pár álma teljesül be és milyen orvosi csoda, hogy ez a módszer működik!
Én ugyanolyan hittel menetelek minden nap tovább, és hiszem, tudom, hogy nálunk idén augusztusban két Kismanó beköltözik a pocimba és kapaszkodnak majd nagyon és egészségesen meg is születnek 2012 tavaszán :)
De érdekes volt valaki olyannal beszélgetni a lombikról egy órán át, aki ennyire "rossznak" látja. Eddig még csak másoktól hallottam hogy mikkel érvelnek azok akik ellene vannak, személyesen soha nem talált meg a véleményével senki... egészen máig :)

az az érzés

Tegnap este, miután megírtam az első kezelés tapasztalatait, nem tudtam elaludni...
Így lefeküdtem, relaxáltam, eszembe jutottak Tündérkeresztanya módszerei, majd a pszichológus tanácsai, és az amit Ibolya mondott a kezelésen arról a bizonyos érzésről amit az ember a Babái iránt érez!
Azt hiszem végre sikerült valami nagyon hasonlót éreznem... végig játszottam a lombiktól kezdve az eseményeket, az eredményhirdetést, az ultrahangokat, a 4D-ket, a szülést és mindent... nagyon nagyon odafigyeltem az érzéseimre... olyan valóságosra sikerült, hogy szinte éreztem a hasamon, mellkasomon, ahogy szülés után a meleg nyirkos kis testük hozzám ér és ott pihegnek, nyöszörögnek a Babáink, nekünk meg záporoznak a könnyeink a boldogságtól :)
Csodás volt! :)
Alig várom már, hogy valóságban is megtapasztaljam mindezt!
Most igyekszem ezt az érzést megőrizni magamban és időről időre újra felidézni, míg teljesen a részemmé válik...míg valósággá válik :)

péntek, első kezelés

Öröm volt hajnalban kelni, mert nagyon izgatottan készültem már a kezelésre :)
Az állapotfelmérés kb 15-20 perc volt, és nem éppen kellemes masszázs érzés... nem fáj, de nem túl pihentető érzés... maradjunk annyiban, hogy kb 2 perc után leizzadtam, de nagyon és kapaszkodtam hol a kezeimbe, hol a szék karfájába :)
A kezelés annyival "rosszabb", hogy 50 perc és sokkal intenzívebb, erősebb nyomást érzek mindenhol... de nagyon "édes fájdalom" volt, hiszen a Babáink felé vezet miket! :)
Ibolyával azt gondolom, hamar megtaláltuk a közös hangot :)
Voltak kellemetlen, meg annál még egy kicsit rosszabb részek az 50 perc alatt, de legalább ezzel is jobban tudatosodik bennem, hogy miért is lépdelünk ezen az úton.
Voltak igencsak megdöbbentő pillanatok, amik kellően megerősítettek abban, hogy nagyon jó kezekben vagyok. Ibolya elkezdte a talpamon a kezelést a kezelőlap alapján. Mindösszesen annyi van ráírva a papíromra, hogy lombikra készülünk, ok: férfi meddőség. Egyetlen szó sincs arról, hogy volt már lombikunk, hányadik lesz ez, voltam-e már várandós, ...
Ibolya nyomkodja a talpaimat, közben néz, mesél a módszerről, arról, hogy éppen mit miért csinál, majd közli velem, hogy látja/érzi, hogy nagyon szuperül, pozitívan állunk hozzá mindenhez és nagyon jó úton járunk a lelkiekben és fizikailag is, csak azt nem érti, miért "árnyékolja be" ezt aggodalom, félelem?
Nem hittem a fülemnek...érthetetlen volt, hogy ezt a talpam nyomkodásából és a reakcióimból kiindulva mondja... percekig kérdezgettem, hogy mire gondol, ő meg csak próbálta egyre pontosítani az érzést ezzel az aggodalommal kapcsolatban amit bennem érez.
Elmeséltem neki, hogy tulajdonképpen hányadik lombikunk, és mik történtek eddig. Mondtam, hogy mi nagyon pozitívan állunk a Babáinkhoz, nagyon várjuk őket, biztos tényként gondolunk rá, hogy ők augusztusban a pocakomba költöznek és minden rendben lesz mindvégig. Mondta, hogy ez érződik, de az is, hogy bennem van néha egy pici félsz amiatt, hogy nehogy valami baj legyen... gondolom igaza van... úgyhogy ezen sokat gondolkodtam ma. Nagyon keresem a módját, hogy le tudjuk tenni azt a terhet amit a Kislányaink elvesztése óta hordozunk a szívünkben, persze ez nem olyan egyszerű. Hiszen nem élem meg minden nap szenvedésként, olyan fájdalomként amivel nem tudunk együtt élni... annyira hála Istennek már képesek voltunk feldolgozni a történteket. Egyszerűen csak szeretem őket továbbra is, mindigis az első három gyermekünk lesz Zoé, Noa és Kim, és várjuk hogy megérkezzenek a testvéreik. De persze olykor felmerül bennem, hogy hogyan fogom majd megélni a 23-24. hetet a babavárás idején?
Azt mondta, hogy talán úgy tudná megfogalmazni, hogy mire lenne szükségünk, hogy ne csak az agyamban, lelkemben, szívemben érezzem, hogy Babáink vannak, hanem próbáljam azt az érzést megtalálni és magamban megtartani, mint amikor az embernek szülés után odaadják a gyerekeit és először megérzi azt a semmihez sem hasonlítható szeretetet, hogy ŐK a MIEINK.
Nagyon igyekszem ezt megtalálni, bár valahol azt gondolom, hogy azt az érzést még valószínűleg nem ismerem.... egy szintjét igen, azt, amikor az ember 6 hónap alatt beleszeret a gyerekeibe, de nyilván sokkal intenzívebb lehet az amikor valóban a kezedbe foghatod őket! Azokat a varázslatos pótolhatatlan pillanatokat és érzéseket kellene megtalálni magamban, mikor valósággá válik hogy a mieink!
Igyekszem nagyon! :)
Azt mindenképpen tudatosan lehet irányítani, hogy a pozitív gondolatok mellé egyáltalán ne villanjanak be a "mi van ha" illetve a "de" gondolatok. Bár, ha bármi ilyesmi átszalad az agyamon, azonnal javítom és kicserélem pozitív mondatra!
Nagyon jól esett, hogy mondta Ibolya a kezelés végén, hogy mindenképpen segít megtalálni a módját annak, hogy a lelki 100%-ot is elérjük az elkövetkezendő időben, hogy ne csak a testem legyen maximálisan kész, hanem minden klappoljon! :)
Ebben a kezelésben a fájó nyomások közül azok mutatják egy szerv módosult működését, ha a nyomás fájdalma tűszúrásszerűen kisugárzik valahova a talpon.
Az állapotfelmérés alatt nem volt ilyen pont egyáltalán, a kezelés közben viszont volt egyetlen nyomás, ami a talpam közepére szúrt. Mondtam is, és Ibolya válasza az volt rá, hogy ez volt a méhem és a méhtartó szalagok.
Meglepődtem...
Tegnap viszont Fülöp Melindát leptem meg, mert a "problémánk" ismeretében mikor nyomkodta a talpamat, többször visszatért bizonyos területekre, majd nagyon nagyon meglepve közölte, hogy annyira különös, talán ilyennel még sosem találkozott, hogy a petefészkeim semmi elváltozást, problémát nem mutatnak! Mire rávágtam, hogy persze, mivel minden rendben van velük :)
De a leletek is ezt támasztják alá... és érzem, tudom, hogy nincs velük gond :)
Így, 13 órával az első kezelés után azt mondhatom, hogy olyan érzés, mint amikor az embernek olyan izomláza van, amikor megmozdulni sem tud és kínjában azt sem tudja, hogy nevessen vagy sírjon... na, ezt érzem a talpaimban ma reggel óta :)
Elképesztő, hogy ilyen érzést lehet kiváltani a csontos lábfejemből...
És cuki kis kék-zöld-lila ujjhegynyi foltok vannak a nagyon erős nyomások helyén! :)
Folytatás hétfőn...

csütörtök, állapotfelmérés

Elérkezett a csütörtök délután...már csak 1-2 óra választott el az állapotfelméréstől. Telefonáltak az Intézetből, hogy tudnánk-e előbb menni, mert a két előttünk lévő páciens dugóban ül, és esetleg előre vennének, ha oda tudok menni!
Örültem, és nagyon siettünk.
Anyu elkísért, mert az állapotfelmérésre kísérővel kell érkezni - és mivel Lac nem tudott jönni vidéki munkája miatt, Anyu volt ott velem.
Felvették az adatokat, elmondták a tudnivalókat a módszerről, majd jött Fülöp Melinda, akivel átbeszéltük a kezelés személyre szabott voltát és azt, hogy mi a terv az elkövetkezendő másfél hónapra, ami előttünk áll, hogy minél biztosabbá tehessük a Babáink megfoganását, beágyazódását, kihordását majd megszülését!
Nagyon rendesek voltak :)
Aztán következett maga a "vizsgálat"... a talpon, megadott pontokon fájdalomküszöbig tartó nyomással vizsgáltak. Eközben az asszisztens lánynak diktálta amit tapasztalt, érzett és ő ez alapján töltötte ki a kezelőlapot ami alapján a terápiát végzik majd.
Abban maradtunk, hogy a "rövid" rendelkezésre álló idő végett intenzív kezelés lenne a legjobb, heti 3 alkalommal, ugyanazon napokon, ugyanazon napszakokban.
A recepción hamar találtunk nekem egy kezelőt - Ibolyát - akihez minden alkalommal járni fogok, hétfő-szerda-pénteki napokon reggel.
Nagyon nagyon vártam az első kezelést, amihez csak egyet kellett aludnom :)

kedd, a telefont lesem...

Anyu egyik kolléganője ősztől visszajön dolgozni 5 év babázás után :)
Bent volt egyeztetni és kérdezte, hogy mi újság velünk. Hallott ezt-azt az elmúlt években a család felé vezető utunkról és kíváncsi volt, hogy hol tartanak a dolgaink.
Sokmindent mesélt ami elgondolkodtató volt...orvosként, anyaként, feleségként, aki naponta találkozik problémákkal, és az ő életében is sajnos vannak nagyon nagyon szomorú események az utóbbi években.
Kérdezte Anyut, hogy próbálkoztunk-e már az akupunktúrával és a reflexológiával.
Mikor Anyu mesélte a beszélgetésüket, úgy éreztem, hogy az akupunktúra nem a mi utunk, hiszen annak idején Tündérkeresztanyától rákérdeztem (ő is szakavatott akupunktúrás orvos), hogy látja-e értelmét esetünkben az akupunktúrának. Azt mondta, hogy az akupunktúra segíthet, de ugyanazt a hatást sokkal intenzívebben elérhettük a Bemer és a Lux terápiával, amire Laccal együtt közel 6 hónapig jártunk, így abban maradtunk, hogy nem szükséges.
A reflexológiáról már természetesen sok jót hallottam, bár odáig sosem jutottam, hogy el is menjek rá.
Ez a kolléganő viszont említette Anyunak a Vargha Intézetet, így aznap este kicsit utána olvastam a neten, hogy pontosan mivel is foglalkoznak és milyen módszerrel.
Még aznap felhívtam őket időpontért, de mondták, hogy felírnak és amint valaki lemondja, jelentkeznek, hogy mikor mehetek állapotfelmérésre hozzájuk.
Másnap minden telefoncsörrenésre izgatottá váltam, hogy vajon ők keresnek-e az időpont miatt, de nem telefonáltak...
Egészen más ügyben el kellett mennünk arra a környékre, ahol a Vargha Intézet is van (az eredeti uticélunkról kiderült, hogy csak "tartoztunk az ördögnek azzal az úttal"). De ha már ott voltunk egy utcával a Vargha Intézettől, elmentünk és nagy szabadkozások kellős közepette elmondtam, hogy mióta beszéltünk, folyamatosan a telefont lesem, hogy kaphassak időpontot. Nagy fejtörés és lapozgatás árán kaptam időpontot ... ott lapult egy csütörtök esti lehetőség (csak rám várt)! :)
Persze gondolkodás nélkül lecsaptam rá és onnantól kezdve alig vártam a csütörtök este 7 órát :)
A váróban a falon temérdek kisbaba fotója és a módszerről megjelent elismerő cikkek, köszönetnyilvánító levelek voltak.
Nagyon nagyon megható volt olvasni, ahogyan szülők tizensok sikertelen lombik után köszönik meg kisbabájukat az Intézet munkatársainak, és sugárzik belőlük a határtalan boldogság!
Szinte láttam, hogy a mi képünk is ott lóg majd a két kis Babácskánkkal együtt :)